Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965
2. Az 1965. évi árvíz és árvízvédelem a Magyarországhoz csatlakozó Dunaszakaszokon
Az 1965. évi árvíz 2 j A várható árhullámoknak, általában az árvizek alakulásának előrejelzése nagymértékben hozzájárulhat az árvízvédekezés eredményességéhez. A magyar vízrajzi szolgálat létrehozását az ismétlődő árvizek tették szükségessé. Az 1886-ban felállított vízrajzi osztály egyik első tevékenysége az előrejelzés megszervezése volt. Azóta a vízállás előrejelzés, különösen az árvízi előrejelzés, főképpen az 1954—56. évi árvizeket követően sokat fejlődött. Az 1965. évi árvíz folyamán meggyőződhettünk arról, hogy a vízrajzi szolgálat a rendkívüli víz járási viszonyok mellett is az árvíz tényleges alakulását jól megközelítő előrejelzésekkel nagy segítséget nyújtott a megfelelő felkészüléshez és a védekezés megszervezéséhez. Az árvíz tapasztalatai ugyanakkor megmutatták az előrejelzés hiányosságait is, új lendületet adtak tökéletesítéséhez, s kijelölték továbbfejlesztésének fő irányait. A gyakorlati árvízvédekezés számára az előrejelzéssel kapcsolatban a legfontosabb két kérdés, hogy mennyi időre lehet előrejelezni, mennyi az előrejelzés idő előnye és mennyire pontos az előrejelzés, mekkora eltérések fordulnak elő az előrejelzett és a ténylegesen bekövetkező értékek között. Az 1965. évi árvíz során az engelhartszelli tetőzés idején, 4—5 nappal a budapesti tetőzés előtt, és 6—7 nappal a mohácsi tetőzés előtt kiadott előrejelzések maximális hibája 20—25 cm volt. Ám a kritikus vízállás tartományokban néhány deciméteres hiba is jelentősen befolyásolhatja a felkészülést a védekezésre. A bonyolult összefüggések egyébként is nehezen követhető kölcsönhatása mellett az előrejelzés gyorsaságára és pontosságára károsan hatott az is, hogy a dunai országok közötti hidrometeorológiai adatközlés és adatcsere elégtelennek bizonyult. A kidolgozott vízállás-előrejelzési segédletek, melyek egyetlen önálló árhullám előrejezésére alkalmasak, az árhullámok szuperponálódása esetér már nem adnak minden esetben kellően megbízható prognózisokat. Az árvíz előrejezés alapja a rendszeres csapadék-, vízállás-, vízhozam-észlelés, a gyors információ. Elsősorban tehát a meteorológiai és hidrológiai észlelések és adatközlés korszerűsítése, gyorsítása és az adatközlés körének bővítése e téren az egyik legfontosabb feladat. Mindenekelőtt fejleszteni kell a hidrometeorológiai adatgyűjtés, adatközlés módszereit és bővíteni kell az adatgyűjtést az országon belül és vízfolyásaink határon túli területén is. A vízállás észlelés, vízállás közlés automatizálásán, a távjelző, rajzoló vízmérce hálózat bővítésén kívül gondoskodni kell a folyamatos vízhozam mérés szervezeti, személyi és technikai feltételeiről. Az 1965. évi árvíz vízhozam adatainak folyamatos rögzítésében nagy kiesést jelent, hogy a Dunán csak június—július hónapokban folytak rendszeres vízhozammérések. A jövőben az árvíz kialakulásától kezdve kell a rendszeres vízhozam és esésméréseket végezni. Az 1965. évi árvíz is megmutatta, hogy a korábbi észlelések alapján szerkesztett, Q = f (H) vízhozamgörbe vízállás-vízhozam összefüggései folyamatos ellenőrzésre és kiegészítésre szorulnak, különben sok esetben az előrejelzés pontosságát hátrányosan 2* v
