Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

1. füzet - Csermák Béla: Hidrológiai adatgyűjtés-adatfeldolgozás a vízkészletgazdálkodás igényeire tekintettel

Hidrológiai adatgyűjtés 53 — más hatások által nem ellensúlyozott — változás, amely a legpontosabb vízhozammérés, vagy vízhozam-meghatározás használhatóságát is kérdésessé teszi. Hiába tudjuk ugyanis, hogy egy bizonyos szelvényben hosszú időn keresztül milyenek voltak a tényleges vízjárási viszonyok, ha nem ismerjük e kérdéses szelvény felett a vízgyűjtőn vagy a mederben bekövetkezett, összegyülekezési és lefolyásí viszonyokat módosító tényezőket, vagyis ha nem tudjuk az adatanyag homogenitását biztosítani. Tágabb értelemben a homogenitás fogalomkörébe tartozik az is, hogy a mérce „0" pontjának a magassága változott-e, és ha igen, a régebbi észlelési adatokat javították-e az új helyzetnek megfelelően; a mérce esetleges hossz-szerinti áthelyezésére tekintettel voltak-e; a mederváltozás és a mederbenőttség hatását figyelembe vették-e stb. A 2. fejezetben azonban csak a vizek összegyiilekezését és lefolyását módosító néhány tényezőről emlékezünk meg. A természetes okokból eredő változásoknak a vízjárásra gyakorolt hatása általában csak évszázadok vagy évezredek múltán jelentkezik észrevehetően. Ezeknek tehát a gyakorlati életben a hidrológiai adatanyag homogenitására befolyása nincs. Más a helyzet az ember gazdasági tevékenysége folytán bekövetkező változások terén. Az emberi beavatkozások egy részének a hatása közvetlen, nyilvánvaló (vízkivételek, szenny- és használtvíz-bevezetések stb.), vagy az a célja, hogy a vízjárási viszonyokat módosítsa (mederrendezés, töltésépítés, tározók építése, vízátvezetések stb.). Az említettek összefoglaló módon vízügyi beavatkozásoknak nevezhetők. Részben azonban ez a módosító hatás más célú munkálatoknak (a talaj művelésben, a mezőgazdasági termelési viszonyokban, az erdőtelepítésben vagy kitermelésben beálló változások stb.) járulékos következményei. A beavatkozások a természetes vízjárást a legkülönfélébb módon módosítják. A háztartási-, ipari- és mezőgazdasági vízkivételek vízhozamcsökkentő hatása rendszerint csak a kisvízi tartományban — de itt döntő mértékben — jelentős. A mederrendezés, a töltésépítés általában szélsőségesebb, a tározók építése, a vízátvezetések pedig kiegyensúlyozottabb vízjárást eredményeznek. A szintvonalas művelésre való áttérés, a rét- és legelőterületek feltörése, az erdőtelepítés ugyancsak az utóbbi hatást fejtik ki. b) A módosító tényezők számbavételének szükségessége E sokirányú beavatkozásoknak egyenkénti és eredő hatásával néhány évtizeddel ezelőtt csak kivételes esetekben, akkor is főleg csak az árvízi tetőző hozamok meghatározásakor foglalkoztunk. A vízkészletgazdálkodás szempontjából alapvetően fontos kisvízi készlet egyszer meghatározott értéke gyakorlati célokra évtizedeken át kb. homogénnek volt tekinthető, elsősorban azért, mert az ezt módosító beavatkozások száma és mértéke aránylag kicsi volt, és a vízkészlet akkori aránylag bőséges voltára tekintettel a vízkészletgazdálkodás nem igényelte a hasznosítható vízkészlet pontosabb meghatározását. Üj abban a feltételek gyökeresen megváltoztak. Ezt szemlélteti a példaként bemutatott 1. ábra, amely az OVF VÍZITERV vizsgálatai felhasználásával készült és a Tisza folyó szegedi szelvényében a vízgyűjtőben üzemben levő öntözéseknek a vízjárásra gyakorolt hatását tükrözi. Az ábrából kitűnik, hogy az öntözések 1950től június—szeptember hónapokban még ennek a hatalmas vízgyűjtőterülettel