Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A vízhozamok eloszlásának jellemzése 417 gyűjtőterületek összehasonlítása céljából nem közvetlenül a vízhozamokat, hanem azoknak a vízgyűjtőterületet egységére vonatkoztatott fajlagos értékét a fajlagos vízhozamokat (egységük pl l/s km

2) logaritmikus valószínűségi hálózatban ábrázoljuk. A hálózat logaritmikusan osztott ordináta tengelye fajlagos vízhozamot, a Gaussféle eloszlás szerint osztott abszcissza tengelye pedig a tartósságot méri. Az így előállított görbék (amelyek a keletnémet gyakorlatban többnyire egyeneseknek adódtak) a vízgyűjtőket vízvisszatartó (természetes tározó) képesség szempontjából jól jellemzik. 2. Ordináták szerinti közepes vízhozamtartássági görbe Az eredő vízhozamtartóssági görbének ez az — először Wundt, később pedig, tőle függetlenül Kirsten által ajánlott — fajtának bevezetésével az „átlagos év" viszonyait kívánták jellemezni. E görbe előállítása — megfelelő táblázati űrlapok segítségével, amilyeneket pl. a berlini Institut für Wasserwirtschaft is rendszeresített már, körülbelül ugyanannyi munkát kíván, mint az előző. Sőt, az ordináták szerinti közepes vízhozamtartóssági görbe — egyszerű számítás vagy akár félgrafikus módszerrel — az abszcisszák szerinti közepes görbék szerkesztése céljából rendezett adatanyagból is előállítható. Mivel azonban az ún. „átlagos év" — a magyar és a keletnémet hidrológiai viszonyok között — sokféle évből tevődik össze: az egyes évek tartóssági görbéi sokszor és nagy szögben metszik egymást. Az egyes évek jellegének különbözősége tehát pl. abszcisszairányú eltolással nem egyenlíthető ki. A magyar vízgyűjtőkön — a Szovjetunió szakembereinek tapasztalataitól eltérően — nem beszélhetünk a vízhozamok általánosan jellegzetes éven belüli eloszlásáról, amely pl. lehetővé tenné, hogy a márciusi vízhozamok alapján a következő hónapok vízhozam-idősorainak alakulását nagy valószínűséggel előrejelezhetnénk. Még a sokévi közepet megközelítő középvízhozamú évek vízhozam-idősorai sem hasonlítanak általában valamilyen közepes vízhozam-idősorhoz. Ellenkezőleg, Kelet-Németországban olyan vízgyűjtőt is találtak (a Pleisse vízgyűjtőjét), amelyben az egyes vízmérce szelvények közepes vízhozam-idősorát a vízben különösen gazdag 1941 év vízhozam-idősora közelítette meg a leginkább. Ilyen hidrológiai adottságok között az ordináták szerinti közepes vízhozamtartóssági görbe hidrológiai-vízgazdálkodási kifejezőereje csekély. Pontosabban: minél nagyobb az összetevő görbesereg szórása, annál kisebb az ordináták szerinti közepes görbe kifejezőereje. Ez a görbe mindössze arra alkalmas, hogy alapján bizonyos időszak vízhozamainak átlagos, átlagosnál kisebb vagy nagyobb voltát megállapítsuk. Ez a megállapítás azonban — az átlagolásban részt vevő szélsőséges értékek miatt — nem jellemző; a vízhozamoknak a leggyakoribb vagy a centrális tartóssági görbéhez viszonyított elhelyezkedése ennél jóval jellemzőbb. Az ordináták szerinti közepes vízhozam tartóssági görbe olyan mértékben tekinthető jellemzőnek, amennyire a végpontjaiban felvett KKQ és KNQ) értékeket annak tekintjük. Csakis szoros nyalábba tömörült vagy egymással következetesen (gyakorlatilag) párhuzamos összetevő görbék esetén jelent az „átlagos év" ilyen jellemzése az eddigi gyakorlathoz viszonyítva fejlődést. 3. Centrális vízhozamtartóssági görbe és vízhozamtartóssági felület Mindaddig, amíg nincsenek kellő hosszúságú homogén adatsoraink, a leggyakoribb vízhozamtartóssági görbét a centrális tartóssági görbével helyettesíthetjük. A szerzők [1] javasolják, hogy az NDK Vízrajzi Évkönyveiben a centrális görbét még az összetevő görbék alapjául szolgált időszakok számának I) hányadában (Osűsl) elért és meghaladott tartóssági görbékkel is egészítsék ki. Ez a görbesereg ugyanis jóval átfogóbban jellemzi a vízhozamok eloszlását mint a többi, eddig alkalmazott eredő tartóssági görbe. A javaslat szerint tehát az összetevő vízhozamtartóssági görbesereget nem egyetlen eredő görbével, hanem a különböző D paraméterekhez tartozó eredő görbék seregével jellemezzük. Az eredő görbesereg tetszőleges D paraméterhez tartozó elemének valamely kiválasztott d abszcisszához rendelt ordinátája egyenlő azzal a (vízhozam-) értékkel, amelyet az összetevő görbesereg elemeinek a d abszcisszához tartozó ordinátái közül D • n ordináta elér vagy meghalad. Speciálisan az eredő görbesereg D = 0 1 Vízügyi Közlemények