Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

418 Domokos Miklós paraméterű eleme az összetevő görbesereg felső burkolójával, a D=1 paraméterű elem az összetevő görbesereg alsó burkolójával azonos, a D = 0,5 paraméterhez pedig a centrális tartóssági görbe tartozik. A szerzők javaslata úgy is megfogalmazható, hogy a vízhozamok eloszlását (eredő) vízhozamtartóssági görbe helyett a (Q, d, D) koordináta-rendszerben megadott vízhozamtartóssági felülettel jellemezzük. A különböző D = konst paraméterekhez tartozó görbék e felületnek a (Q, d) koordináta-síkkal párhuzamos síkmetszetei. A felület természetesen nemcsak e síkmetszetekkel, hanem pl a (d, D) koordinátasíkkal párhuzamos síkmetszetek sorával is egyértelműen meghatározható (2. ábra). Példa: a) az évek 87%-ában fordult elő, hogy a napi vízhozamok az év napjainak legalább 80%-ában elérték vagy meghaladták az 1200 m

3/s-ot, b) 1280 m

3/s az a vízhozam, amelynek tartóssága az évek 80%-ában legalább 80% volt A vízhozamtartóssági görbeseregek illetve felületek bevezetése nem új gondolat; a német és a magyar szakirodalomban először kb 15 évvel ezelőtt találkoztunk vele. A vízhozam-eloszlás eredő tartóssági görbesereggel való jellemzését a német szerzők közül először Pantle javasolta. A felületként való — a fogalom érzékeltetése szempontjából nagyon szerencsés — értelmezést, illetve általánosítást Lásztóffynak köszönhetjük. 2. ábra. Évi vízhozamtartóssági görbékből szerkesztett vízhozamtartóssági felület (Duna, Nagumaros, 1901 — 60)