Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)
3. füzet - Bogárdi István-Gáspár László: Vizsgálatok a helyi talajok stabilizálásával készült szivárgásgátló rétegekre
Vizsgálatok szivárgásgátló rétegekre .347 cementadagolásnak megfelelő 112 napos értéket is eléri (lásd 10. ábra). A stabilitás — bár kisebb mint cementadagolás esetén — lényegesen meghaladja az előírt 200 kg, illetve 100 kg határértékeket. UV sugárzás és fagyasztás hatására a próbatestek hasonlóképpen viselkedtek, mint cement és pernye adagolás esetében azzal a különbséggel, hogy a fagyasztási ciklus után is mérhető szilárdsággal rendelkeztek. A fentiek alapján hígított bitumenes talajstabilizálás esetén a cement hidraulikus pótanyag bázikus pernyével helyettesíthető. IV. A TALAJSTABILIZÁLÁS ÉPÍTÉSTECHNOLÓGIÁJA ÜZEMI KÍSÉRLETEK ÉS GAZDASÁGOSSÁGI KÉRDÉSEK 1. Építéstechnológia A technológiai kérdéseket az útépítésben kialakult eljárások alapján tárgyaljuk, de megvizsgáljuk a vízépítés sajátosságait is. Az útépítések során ugyanis kialakult a talaj stabilizáció építéstechnológiája, amely a vízépítések céljaira vízszintes területen alkalmas, a rézsűkön viszont lényeges technológiai változtatások szükségesek. A kivitelezés első lépése az altalaj előkészítése, mert nyilvánvalóan a stabilizált réteg csak kellő teherbíró képességű altalajon tömöríthető. A talaj keverése történhet: helyszíni keveréssel, központi keverő eljárással. a) Helyszíni keverés Helyszíni keverés (mix in place) esetében a stabilizálandó talajon géplánc halad és a keverést a talaj felszedése nélkül végzi. A géplánc lehet egymenelü, több keverőtengelyes (rotoros); ez egy ütemben elvégzi a teljes stabilizálást. Az ilyen gépláncok (pl. a német Vögele és Harnishfäger gyártmányok) nagy beruházást igényelnek, és csak olyan nagy területeken alkalmazhatók gazdaságosan, ahol teljesítményük rendszeresen kihasználható. Mivel rézsűkön nem tudnak dolgozni, vízépítési felhasználásuk csak a vízszintes felületekre korlátozódik. Az eddigi útépítési tapasztalatok szerint a talajstabilizálási feladatok gyorsan és gazdaságosan talajmaróra felépített, egyszerű gépláncokkal végezhetők el. Az ilyen gépláncok további egységei a hagyományos földmunkákhoz is szükségesek. Már itt megemlíthető azonban, hogy ezeknek a gépláncoknak alkalmazási területe elsősorban a talajmaró tulajdonságaitól függ. A Skoda PF 1900-as talajmaróval például finom homoktalajok bitumennel még kielégítő minőségben összekeverhetők, de a kavicsos vagy kötött talajok nem. Hazai gyakorlatban az alábbi összetételű gépláncot használjuk: talajmaró (kb. 1,5—2,0 m munkaszélességgel) útgyalu, bitumenszóró, ill. — szállító kocsi gumiabroncsos henger, tandem simító henger, locsolókocsik vagy vízvezeték, tehergépkocsi (cement, illetve mész szállítására) cement, illetve mész elosztó.
