Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Goda L.: Vízgazdálkodás a Szovjetunióban 301 Az öntözéshez szükséges vízmennyiség csak részben biztosítható a Dnyeper, Dnyeszter, Déli Bug és a Duna vízkészletéből, mivel az öntözésre szoruló terület 7,2 millió ha, a rendelkezésre álló vízkészletből viszont csak 4,5 millió ha-ra futja. Ebből következik, hogy olyan növénykultúrákra igyekszik korlátozni az öntözést, amelyek a leggazdaságosabban használják lel a vizel. Tapasztalatok szerint az öntözéssel elérhető terméseredmények: kukoricából 60—70 cj/ha, silókukoricából 600—700 q/ha, zöldségfélékből 200—250 q/ha, gyümölcsből 70 q/ha, szőlőből 80 100 q/ha. Az öntözőrendszerek és a mezőgazdasági termékek feldolgozását biztosító üzemek beruházási költségei a munkák befejezése után 3 évre visszatérülnek. Az öntözéshez szükséges vízmennyiség (f980-ban évi 30 km

3) biztosításával egyidőben gondoskodni kell az ipar és a lakosság vízellátásáról is (1980-ban 8 km

3). A rendelkezésre álló vízkészlet erősen korlátozott volta megköveteli, hogy a vízgazdálkodás minden ágában érvényesüljenek a komplex vízhasznosítás elvei. Ez utóbbira példaként nézzük meg a Dnyeper folyó 1980-ban várható vízmérlegét. A folyó évi vízszállítása az évek !>5%-ában elért ill. meghaladott értékkel számolva — 32,5 km

3. Aszályos években természetesen jóval kevesebb, pl. 1921-ben 22 km

3 volt. A távlati tervek szerint öntözésre 20 km

3, vízellátásra 4,2 km

3 szükséges, a párolgási veszteség 8 km

3. A számértékek összevetéséből látható tehát, hogy a vízigények a 95%-os valószínűségű hozam esetében is éppen csak kielégíthetők. Aszályos évek nyári hónapjaiban a várható vízhiány 800 m

3/s. A hiány egy része a vízlépcsők duzzasztott részében tározott vízkészletből fedezhető volna, ebben az esetben azonban csökken az energiatermelés. A kieső energiát hőerőművek beállításával kell pótolni. Egyes területekre távolabbról kell vizet vezetni. A donyeci iparvidék középső részének vízellátását a Donyec folyóból kiinduló csatorna biztosítja. A csatorna hossza 132 km, szállítóképessége 2,5 m

3/s. A csatornán víztározók, erőművek és szivattyútelepek épültek, utóbbiak a magasságkülönbség (240 m) leküzdése végett. A krivojrogi vasércbánya kahovkai víztározóból kap 38 m

3/s vizet. A csatorna által szállított évi 650 millió m

3 vízmennyiségből 500 millió m

3 az ipari vízellátás, 100 millió m

3 az ivóvízellátás, 50 millió m

3 az öntözés céljait szolgálja. A víznyerő és felhasználó hely közötti 85 m magasságkülönbség három szivattyúállomás megépítését teszi szükségessé. Ugyancsak a kahovkai víztározóból fedezik a Krím félsziget félsivatagos területeinek öntözővízszükségletét. A 422 km hosszú csatorna már megépült, kezdeti szakaszának vízszállítóképessége 350 m

3/s. összesen 600 0000 ha szántóföld öntözéséről lesz szó, amelyből 25 000 ha rizsöntözés. Odessza vízellátására a Dnyeszterből vesznek 23 m

3/s vizet. A csatorna hossza 30 km. A vizek tisztaságának megóvása érdekében az üzemeket a szennyvizek tisztítására, a vízzel való takarékosság érdekében pedig a víz többszöri felhasználására kötelezik. A háztartási szennyvizek tisztítása tekintetében megemlítendő a szennyvízöntözés fejlesztése. A középázsiai Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Kirgizia és Turkmenia területe (1,2 millió km

2) az arid zónában fekszik. Felszínének javarésze homok és agyagsivatag. A lakosság száma 15 millió. Ezen a területen már az ókorban is fejlett csatornarendszerek voltak, amelyek azonban a rendszeresen ismétlődő vízhiány miatt nem tudták biztosítani az öntözővizet. A középázsiai Szovjet köztársaságok megalakulása (t924) után a népgazdaság minden ágában, így a vízgazdálkodás területén is nagyarányú fejlődés indult meg. Felmérték a köztársaságok területének geológiai, hidrogeológiai és talajtani viszonyait, megtörtént a gazdaságosan termelhető növényfajták kiválasztása, és megállapították az alkalmazandó műszaki megoldásokat is. Hamarosan megindultak az építkezések is. A második világháború alatt kezdték meg a Farhad gát éjntését a Szír-Darja folyón, amely jelenleg 500 ezer ha öntözésre lehetőséget ad az Éhség sztyepén. A gátban elhelyezett erőmű kapacitása 130 ezer kW. Napjainkban az öntözött területek nagysága már túlhaladta az 5,5 millió ha-t, az erőművek összteljesítménye 1 millió kW. Az öntözést és energiatermelést szolgáló létesítmények általában a nagy középázsiai fennsík dobegységekben épültek, mert lábuknál találhatók a legtermékenyebb