Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Perényi К.: Az egyiptomi öntözések 291 Az 1927 és 1930 között épül a Nag-Hammadi gát (5), majd az utolsó az Edfinai gát (1) 1950-ben létesült a Rosetta ágon. Utóbbi 1,3 milliárd m

3, eddig kihasználatlan a tengerbe ömlő vízmennyiséget hasznosít, az öntözésbe kapcsolva a sharakii és a beherai területet. Л rét)i asszuáni (ját A Nílus vízjárása évről-évre változó és az árvizek is más-más jellegűek és mértékűek (2. ábra). Sok esetben viszont még az öntözéshez szükséges vízszintek sem alakultak ki. A vízjárásra és a vízigények mértékére a Nagy Gát ismertetésénél még visszatérünk. 2. ábra. Nílus árvizeinek levonulása Két megoldás mutatkozott az éves kiegyenlítésre. A Wady Rayan mélyedésbe vezetni a vizet, a folyótól keletre, vagy Asszuánnál elzárást építeni a Nílus völgyében. Az utóbbit Baker S., a híres felfedező javasolta már 1863-ban. A gát építése 1898-ban kezdődött és 1902-ben fejeződött be. A 106 m magas gát vízjáráskiegyenlítő szerepével 230 000 ha-os terület öntözését biztosította volna, melyen eddig nem lehetett állandó vízellátásra számítani. A megvalósításnál számos probléma merült fel. Az első a hordalék kérdése. A folyó iszapja évezredek óta rendszeresen termékenyítette a völgyet, ezért a gátnak a továbbiakban is biztosítani kellett rendszeres átbocsátását. Az elárasztást az árvíz végére kellett időzíteni. Jól méretezett árapasztókat és táblás elzárásokat terveztek az árvízi hozam átbocsátására. Ilyen nyílású gát abban az időben nem volt ismeretes. A legnagyobb, Indiában épített Bathgarh gáton 45 m

2-es nyílást valósítottak meg, míg Asszuánnál 2000 m

2-esre volt szükség. Sokan úgy vélték, hogy a feladat meghaladja a lehetőségeket. Végül nemzetközi bizottság mégis javasolta a megvalósítást. A philaei templom elöntésének elkerülésére az első tervjavaslatban szereplő vízszintet csökkentették és a 2,3 milliárd m

3 tározott vízmennyiség helyett 980 millió m

3-t irányoztak elő. A gátat később erősítették, elsősorban az utófeneket, ahol kimosások keletkeztek. A gát létesítése hatalmas gazdasági sikerrel járt. Az éves gyapottermés a területen megnégyszereződött. Ezért a kormány elhatározta, hogy megemeli a gátat. A magasítás 1912-ben befejeződött. A világháború és azt azt követő gazdasági válság a fejlesztést akadályozta, bár 1882 és 1927 között a lakosság megkétszereződött. Sürgőssé vált így az eredeti öntözési program folytatása. Az asszuáni gátat tovább magasították 1932—1934 között. Építés közben számos kérdést kellett megoldani, 0 vízügyi Közlemények