Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)
2. füzet - Szigyártó Zoltán: A felülről vezérelt öntözőcsatornarendszerek bögéinek méretezése
A felülről vezérelt öntöző csatornarendszerek 221müköclő automatikus vízszinttartó műtárgyak kialakításakor viszont legalábbis egyelőre, jobb híján — a zsilip megoldás mellett kell dönteni, mellyel kapcsolatban legalább már a hazai tervezői tapasztalatok is rendelkezésre állnak. b) A vízszinttartás pontossága Akár kéziszabályozású, akár automatikus vízszinttartó berendezésről legyen is szó, a vízszint soha sem lehet mozdulatlanul egy adott értéken tartani, hanem az a levonuló vízhozamok nagyságának, a vízállásváltozás hevességének függvényében bizonyos határok között ingadozik. Ez az ingadozás pedig tovább növeli a böge legkisebb és legnagyobb vízhozamához tartozó felszíngörbék közötti távolságot. Ezért a böge mentén előálló vízszintingadozás számítása során figyelembe kell venni a vízszinttartás pontosságára jellemző vízszint ingadozási tartományt is. A felszíngörbe lehetséges legalsó helyzete a ,,mértékadó alsó felszíngörbe" ugyanis akkor áll elő, ha a bögeminimális terhelésekor a vízszinttartó műtárgy az ingadozási tartomány aljának megfelelő ponton tartja a vízszint; míg a legmagasabb helyzet a „mértékadó felső felszíngörbe" a legnagyobb vízhozamok szállításához és az ingadozási tartomány legfelső pontján tartott vízszinthez tartozik. A böge helyes méretezéséhez tehát elengedhetetlen a vízszinttartás pontosságára jellemző ingadozási tartomány ismerete. Ez pedig nyilvánvalóan függ attól, hogy a vízszinttartó műtárgy billenőtáblás bukó, vagy pedig zsilip kialakítású, s hogy szabályozását kézierővel, vagy pedig automatikus úton oldották-e meg. Az ingadozás számszerű értékével kapcsolatban, automatikus kialakítás esetére sajnos még semmiféle hazai üzemi tapasztalattal nem rendelkezünk. Egyedül az elvégzett kísérletek eredményeiből következtethetünk arra, hogy a hidraulikus vezérlésű automatikus zsilipeknél előálló hiba + 5—10 cm körül lehet [5]. Az üzemi tapasztalatok, pontosabban az elegendő számú, s tudományos módszerekkel értékelt hazai üzemi tapasztalat hiánya azonban sajnos jellemző a kéziszabályozású vízszinttartó műtárgyak esetére is. így tájékoztatásul célszerű talán utalnunk а К. IV. fürt-főcsatorna vízszinttartásával kapcsolatos tapasztalatokra [6]. Ezek szerint megfelelő vízszinltartási rend, vagyis a vízszinttartás során betartandó szabályok helyes kialakítása, továbbá az ezzel kapcsolatban kiadott utasítások betartásának rendszeres ellenőrzése esetén a kéziszabályozású billenőtáblás bukó felvízszintje az üzemidő 98%-ában a + 5,0 cm-es, a kéziszabályozású zsilip felvízszintje hasonló megbízhatósággal a + 7,5 cm-es hibahatáron belül maradt. Hogy ezt az adatot a tervezésnél megfelelően értékelve lehessen felhasználni, meg kell még említeni azt, hogy e vízszinttartó műtárgyak vízszállításának felső határa 5 m : i/s körül volt, az üzem során a tényleges vízszállítás mintegy 1,5—4,0 m 3/s határok között ingadozott; továbbá, hogy a nappali és az éjszakai vízhasználat nagymértékű különbsége miatt minden reggel egy-egy pozitív és minden este egy-egy negatív vízhozamváltozási hullám vonult végig a bögéken. c) A vízszinttartó műtárgy által okozott vízszintmagasságveszteség A csatornába beépített mindenféle vízszinttartó műtárgy szelvényszűkítést, kontrakciót, s így vízszintmagasság-veszteséget okoz, mely a műtárgy két oldalán észlelhető vízszintmagasság különbségében jelentkezik.
