Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)
2. füzet - Szigyártó Zoltán: A felülről vezérelt öntözőcsatornarendszerek bögéinek méretezése
220 Szigyártó Zoltán Erre a célra a legalkalmasabb az (1) és (2) függvény inverzfüggvényét, pontosabban ezen inverzfüggvények differenciálhányadosának viszonyát felhasználni, melyből a k z és k b értéket kiküszöbölve végül is azt kapjuk, hogy áh b dh z _ K(Q ) _ 1 Л» (1Q ' áQ K(Q) 3 h z (3) Tudjuk azonban azt, hogy az öntözőcsatonáknál adott lehetőségek következtében mind a zsilipnél, mind a billenőtáblás bukónál közel azonos méretekkel kell számolnunk. így ugyanannak a vízhozamnak az átbocsátásához — a nagyobb kontrakciós és súrlódási veszteségek miatt — a zsilipnél nagyobb nyomómagasság kell, mint amekkora átbukási magassággal azt a bukó szállítaná: h b < h z (4) Következésképpen : h' b{Q ) 1 Ш) < 3 (5 ) Ugyanakkora vízhozamváltozás tehát a billenőtáblás bukónál a zsiliphez viszonyítva legalább háromszor kevesebb vízállásváltozást okoz. Így hidraulikai adottságai jolytán a billenőtáblás bukó valóban lényegesen alkalmasabb szerkezet vízszinttartó műtárgyként, mint a zsilip. A billenőtáblás bukó hátrányai közé szokták viszont sorolni azt, hogy felhúzószerkezetének kialakítása nehézkesebb, s így a hidraulikus elven alapuló automatizálás nehezebben oldható meg. Ez a vélemény azonban nem mindenben felel meg a tényleges helyzetnek. Rá kell ugyanis mutatni arra, hogy a Keleti-Főcsatorna К. IV. fürt-főcsatornájában már több mint nyolc éve működik három olyan 5 m 3/s maximális vízszállítású, kéziszabályozású billenőtáblás bukó, mely feladatát minden szempontból tökéletesen ellátja. A vízszint segítségükkel igen nagy pontossággal lehet szabályozni, s emellett kezelésüket egy ember is minden erőlködés nélkül, mondhatni kényelmesen el tudja végezni. E szerkezeteket a Vízügyi Tervező Iroda egyoldalon elhelyezett felhúzószerkezettel látta el. Ennek ellenére a tábla megfelelő merevítésével el lehetett érni azt, hogy az előálló excentrikus terhelés hatására a bukóéi magassági helyzetében előálló deformáció nem haladta meg a szerkezet biztonságos működése szempontjából még bőven megengedhető 1,0 cm-es értéket. Kéziszabályozású kivitelben a billenőtáblás vízszintszabályozó műtárgy kialakítása tehát hazai vonatkozásban a megoldott kérdések közé tartozik. Ezzel szemben igaz az, hogy a szerkezet automatikus kialakítására ezideig még nem voltak hazai kísérletek. Hogy viszont erre mennyire lesz szükség, azt éppen a К. IV. fürt-főcsatornán tervbe vett további kísérletek, megfigyelések döntik el. Ezek során ugyanis a főcsatorna alsó harmadát ellátják hidraulikus elven működő, zsilipes felvízszinszabályozóval. így az üzemének megfigyelése alapján egyértelmű választ lehet majd adni ezeknek a szerkezeteknek a megbízhatóságára is. Összefoglalásként megállapíthatjuk tehát, hogy kéziszabályozású vízszinttartó műtárgy céljára feltétlenül a billenőtáblás-bukó típus javasolható. A hidraulikus elven
