Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

152 Ismertetések 5000 2. ábra. Az egy vízerőműre és egy gépegységre eső teljesítmény növekedése tó elő. A területi eloszlást a II. ban a leggazdagabb a Kelet-Szibér Az energiatermelés minőségi fejlődésére a centralizáció növekedése jellemző. Míg 1928-ban csupán az energia 38,9%-át állították elő nagy erőművekben, 1963-ban már 91,3%-át. A víz erőtelepek teljesítménye főleg az utóbbi években nőtt meg, ugyancsak rohamos az egy gépre eső legnagyobb teljesítmény növekedése is (2. ábra). A krasznojarszki vízerőmű egy-egy turbinája 500 MW teljesítményű. Az energiatermelésbe fokozatosan bevonták a Szovjetunió távoli területeit is, mint az I. táblázat szemlélteti, és így lehetőséget teremtettek az iparosításra. Az energia felhasználás megoszlása szerint az 1963. évi 412,4 milliárd kWó-ból 287,4-et az ipar, 29,2-et a közlekedés, 67,9-et a háztartások fogyasztottak el, míg 27,1 milliárd k\Vó esik a hálózati veszteségre. Bár a vízienergia részesedése a Szovjetunió összenergiatermelésében 1958 óta 18—19% között mozog, a hatalmas természetátalakító tervek alapját képező vízerőművek mégis a szovjet energiagazdálkodás büszkeségei. A Szovjetunió elméleti potenciális víziener gia készletét 3900 milliárd k\Vó-ra becsülik, amely 445,3 millió kW teljesítménnyel állíthatáblázat mutatja be, amely szerint vízienergiáia, a szovjet Távol-Kelet, valamint Közép-Ázsia. Az energiatermelés növekedése a szovjet köztársaságokban (millió k\Vó-ban) I. táblázat 1913 1940 I960 1963 Szovjetunió 2039 48 309 292 274 412 418 Orosz SzSzK 1323 30 829 196 988 275 270 Ukrán 543,4 12 411 53 926 78 524 Fehérorosz 3,0 508 3 636 5 495 Üzbég 3,3 481 5 884 7 951 Kazah 1,3 632 10 470 14 908 Grúz 19,8 742 3 702 4 287 Azerbajdzsán 110,8 1 827 6 590 9 087 Litván 5,7 41 1 122 1 798 Moldvai 0,9 17 677 968 Lett 14,8 134 1 672 1 571 Kirgiz 52 872 1 915 Tádzsik 62 1 288 1 473 Örmény 5,1 395 2 747 2 729 Türkmén 2,5 84 752 1 108 Észt 5,5 95 1 950 5 334