Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A felhajtóerő változása 567 Az eljárás lényege az, liogv a többszádfalas gátat annyi egyszádfalas gátváltozattal helyettesítik, ahány szádfala van a többszádfalas gátnak ( 1. ábra ). Az egyes változatokat talajba be nem mélyített síklemezből és a megfelelő helyen összekapcsolt egyetlen szádfalból állónak képzelték. A szádfal tövénél levő két pontra, és a szádfal szabad végénél levő pontra a vízszintkülönbség százalékában kifejezett potenciál értéke V

A és Vc a potenciál a szádfal felvíz, illetve alvíz felőli tövénél és Vb a szádfal szabad végénél. A jellemző hosszak L

t = (b

n- + d

2)'/», L, = [(£ - k)- + d

2]7i, ahol 7. ábra. A Khosla eljárás magyarázó ábrái В az alaplemez teljes hossza, d a szádfal hossza, b a szádfal és a felvízi lemezvég távolsága. A feltételezett gáthelyzet miatt a számított százalékos potenciál értéket módosítani kell. A fenéklemez vastagságát úgy vesszük figyelembe, hogy feltételezzük azt, hogy a potenciál értéke a fenékvastagságnak megfelelő mélységig lineárisan változik. A potenciál lefelé csökken, felfelé nő. A javítás pl. az A és а С pontoknál — az előző jelöléseken kívül — va lemez vastagsága. A szádfalak kölcsönhatását úgy értelmezzük, bogy az előbb álló szádfal a mögötte levő pontok potenciál értékét csökkenti, a hátrább álló pedig (torlasztó hatás) az előbb álló pontok potenciál értékét növeli. A javítás Khosla szerint ahol D annak az aktív szádfalnak a mélysége a fenékszint alatt, melynek hatását keressük a szomszédos d passzív szádfal tövénél levő pontra, b pedig a két szádfal távolsága. Ha az alaplemez alsó felülete nem vízszintes, illetve 1 :10-nél meredekebb hajlású, akkor a lejtősség miatti javításra is szükség van, melynek értéke Khosla szerint b' V" = ± — у, ahol b