Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)
4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
A FELHAJTÓERŐ VÁLTOZÁSA A TISZALÖKI VÍZLÉPCSŐNÉL HAMVAS FERENC 1 1. Bevezetés A tiszalöki vízlépcső műtárgyaiban a hidrodinamikus nyomás, parti részein pedig az oldalirányú szivárgás megfigyelésére piezométer, illetve talajvízszintészlelő kutakat építettek. Az észlelő hálózat kialakításánál [9] a fő szempont az volt, hogy a vízlépcső műtárgyai alatt és közvetlen környezetében kialakuló teljes szivárgási áramképet megismerjük, és a műtárgyak, a partfalak és a csatlakozó rézsűk állékonyságát esetleg veszélyeztető helyzeteket időben felismerjük, végül a műtárgyak alatti hidrodinamikus nyomásokat a kísérleti eredményekkel összehasonlíthassuk. Az oldalirányú szivárgás megfigyelésére a jobb és a bal parton (18, ill. 29 db) teljes hosszban szűrőzött fúrt kút, a vízerőtelep műtárgyaiban 12 db, a pillérekben 16 db, míg a hajózsilipben 7 db piezométer kutat helyeztek el. Sajnos a piezométer kutak közül az építés során elkövetett helyrehozhatatlan hibák miatt sok használhatatlan. A vízlépcső körüli terület — a szivárgás szempontjából számbavehető mélységig — jelenkori lerakódás. A felső 5 — 6 m vastag, igen változatos finom homok, homokos iszap, agyagos iszap lerakódásokból álló liolocén réteg alatt pleisztocén rétegek húzódnak. A különböző szemnagyságú homok-, iszap- és kohéziós rétegek szeszélyes váltakozása arra vall, hogy a vízlépcső altalaja és környéke a régi Tisza árterének hordalékából alakult ki. A műtárgyak alatt és környékén tehát olyan altalaj van, amelyben a víz szivárogni képes. 2. A mérési eredmények feldolgozása és értékelése a) A modellkísérlet eredményei A talaj vízáteresztő képességére tekintettel a vízlépcső műtárgyainak alapozását úgy választották meg, hogy az altalajban előálló szivárgás legnagyobb vízlépcső esetén is megengedhető mértékű legyen. Ezt vízzáró előlemez, valamint Larssen szád- és szárnyfalak alkalmazásával igyekeztek elérni. Az említett megoldással a szivárgási úthosszt jelentősen növelték, ami kisebb hidrodinamikus felhajtóerő és szivárgási sebesség kialakulását eredményezte. A duzzasztómű alaplemezére, mint többszádfalas gátalakra hidraulikus modellkísérletet végeztek [6]. A kísérletek célja a gát alatti szivárgó mozgás, a felhajtóerő, a kilépési sebesség és gradiens, valamint a gazdaságosság vizsgálata volt. A kísérleteket 1 :50 arányú hidraulikus kismintán végezték, és elektromos analógián alapuló kismintán ellenőrizték. A kísérleti eredmények értékelésekor Warren Weaver matematikailag teljesen szabatos eljárásának Khosla által kidolgozott, kísérletekkel ellenőrzött közelítő eljárását a kísérleti eredményekkel összehasonlították. 1 Hamvas Ferenc mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tudományos munkatársa.
