Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

408 Rákóczi László fóliának az a tulajdonsága, hogy vízben 3 perc alatt feloldódik. Ez az eljárás biztosítja, hogy a nyomjelző anyag egy tömegben éri el a mederfeneket és az elhelyezési pont elérése előtt egyetlen szemcse sem szóródik abból szét. A nyomjelző mozgását sorozatos mintavétellel követik. A kivett mintákat ibolyántúli fénnyel világítják meg, ennek hatására a lumineszcens bevonattal ellátott nyomjelzőszemcsék élénken világítanak és így könnyen felfedezhetők. Az azonos térfogatú mintákban található nyomjelző szemcsék számát fáradságos munkával állapítják meg. Ezt a munkafolyamatot még csak részben sikerült gépesíteni. Ibolyántúli fényforrásul 10 W-os elektromos kézilámpát használnak, az általunk alkalmazott „napfényluminoszkóp"-nak nevezett észlelőládát nem ismerik. A kézilámpa kétségtelen előnye a hazai hasonló, de nagyobb teljesítményű (125 W-os) ibolyántúli kézilámpával szemben, hogy üzem közbeni melegedése minimális, és hogy nemcsak hálózatról, hanem 6, ill. 12 V feszültségű telepről is működtethető. A minták beható elemzése céljára, amely a mederfenék rétegződésére és a nyomjelző betemetődésének mértékére is kiterjed, zavartalan mintákat szolgáltató szúróhengeres berendezést használnak. A mintavevő a meder legfelső 30—40 cm-es rétegéből vesz zavartalan mintát, állványzat és nagyteljesítményű daru segítsége nélkül, le nem horgonyzott hajóról, 2,5 m-t meghaladó tetszőleges vízmélység mellett. A berendezés szerkezeti vázlatát az 1. ábrán láthatjuk. Az előbbiekben körülírt vizsgálatok céljaira a mintavétel említett mélysége teljesen megfelelő és meglepő gyorsasága (kb. 10 percenként egy mintavétel) rendkívül kedvező, mivel az esetek többségében többszáz minta vételére van szükség egy-egy vizsgálati területen. A berendezést kis teljesítményű daru és csörlő segítségévei bocsátják a fenékre. Az 1. ábrán feltüntetett hengeres mintavevő szonda hossza 700 mm. Alsó végén a csavarmenet segítségével felerősíthető és vágóéllel ellátott gyűrű látható, amely egyben a kosártartó gyűrűt is rögzíti. A kosár virágszirom alakú acélrugó lemezekből áll, melyek egyik végükkel a tartógyűrűre vannak erősítve, felső, szabad végük pedig kupolaszerűén összeborul. Amikor a mintavevő felső részében elhelyezett, fekete lőporral töltött töltény felrobban és az alatta levő dugattyú a mintavevő csövet hirtelen belepréseli a talajba, a kosár szeletei szétnyílnak és a minta akadálytalanul behatol a szonda belsejében levő műanyag zacskóba. A szerkezetet ezután a csörlővel visszaemelik a hajó fedélzetére, miközben a kosár lemezei újból összehajolva megakadályozzák a minta kicsúszását a szondacsőből. A 2. ábra azt a pillanatot tünteti fel, amidőn a berendezést visszahúzzák. Jól látható az alaplemez alatt kinyúló mintavevő szonda. A berendezést minden mintavétel után bakállványra helyezik, ahol a vágógyűrű kicsavarása után a zavartalan minta a kosárral és a műanyag zsákkal egyszerűen kiemelhető és a robbanótöltet kicserélhető. A töltény felrobbantása egyébként a szokásos elektromos gyújtással történik. Függesztő fii/ -liriszerkezet -Fej Biitonsag^csapszeg Műanyag zacskó 3 borda I VK.S3U I 1. ábra. Szúróhengeres zavartalan meilerminta-vevő szerkezeti vázlata