Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)
3. füzet - Sulyok-Schulek Béla-Bácsi Elek: Kombinált öntözés a folyók téli vízhozamának felhasználásával
346 Sulyok—Schulek В. és Bácsi E. mintegy 1,3 milliárd köbméter öntözővizet igényel, amelyből keletkező nedvességmennyiség tározásához mindössze kb. 15 cm vastag talajréteg szükséges. Ennek a vízmennyiségnek felszíni tározásához nincs reális lehetőségünk. De rendelkezésre áll, egy a talajszemcsék közötti hézagokból álló tározó térfogat, melyet a természet maga alkotott, s melyben 15 cm-rel a természetes tározás 41—94 cm-re mélyül. A tervezett Tiszai II. vízlépcső 250 millió köbméter tározott vízből mintegy fél millió kat. holdnyi területet látna el öntözővízzel. Azonban a javasolt kombinált öntözés — amire később rátérünk — mind a téli, mind a nyári időszakra kiterjed és mivel ezek közül a nyári öntözővíz szükséglete lényegesen kevesebb lesz, a vízlépcső a tervezettnél nagyobb terület öntözővíz-ellátását tudja majd biztosítani. Ennek folytán a tervezett duzzasztóművet jobban lehet kihasználni, azaz az 1 kat. holdra eső beruházási költség csökken. Kombinált öntözés esetén ezen a területen az öntözővíz mind télen, mind nyáron kellő mértékben rendelkezésre fog állni. Amennyiben pedig további vízlépcső épül a Tiszán, úgy az öntözéses gazdálkodás területe is tovább lesz növelhető. Az 50 cm-es beázás régebbi és újabb termelői tapasztalatok, saját megfigyeléseink, méréseink és számításaink alapján átlagértéknek tekinthető. Ezt Mezőtúrtól Körösladányig a Körös folyótól északra elterülő mintegy 100 ezer kat. holdra általában mérvadónak találtuk. Valószínű, ami nem jelenti azt, hogy nem lehetnek ettől eltérő talajtípusok, melyek beázási mélysége más. A beázási mélység fogalma az elmélet és a gyakorlat értelmezése szerint nem azonos. Ez alatt azt értjük, amit a termelő. A termelő beázottnak azt a talajt nevezi, amelyből az ásójáról lehúzott hantból kézzel könnyen gyúrhat összeálló földlabdát. 1964 tavaszát Gvomán átlagos csapadékosságú tél előzte meg, melynek az előadottak szerint tehát mintegy 50 cm beázást kellett előidézni, és a tényleges beázás március végén, a bemérések szerint, 45 cm volt. 15 cm-es beázás ebben a talajban kereken 50 mm nedvességet tud tározni, s ezt a tározásra kiszemelt október és november hónapokban egy-egy, összesen két öntözéssel 80—100 mm öntözővízből tudjuk előállítani. Kérdés, hogy ez a tározás nem jár-e kockázattal? 1936 november második felében Gyomán, beáztatási kísérletekkel 100 mm nedvességet raktároztunk el a talajban. Bár e kísérleteket az átlagot bőven meghaladó csapadék előzte meg, mely a talajt már részben beáztatta, a beszivárgás zavartalanul lejátszódott, s kereken 66 cm mélységben megállapodott. Ennek megfelelően a március végéig lehullott esők folytán a legmélyebb beázás 88 cm-t tett ki. Ha e kísérleteket az évszázad egyik legcsapadékosabb telén, 1943 novemberében hajtottuk volna végre, a beázás március végén 110—120 cm-t tett volna ki. Mivel azonban 100 mm nedvesség helyett csak mintegy 50 mm-t kívánunk előállítani, a keletkező legmélyebb beázás kb. 95 cm-t érhet el. A magyar talajok nagy ismerője, Kreybig szerint a célszerű beázási mélység 75—100 cm. Javaslatunk ennek megfelel. 15 cm-es beázási többlet tehát semmiféle hidrológiai kockázattal nem jár, az ezt előidéző tározóöntözés mindenkor végrehajtható, bármekkora csapadék előzi meg avagy követi, sőt akkor is, ha végrehajtása alatt történetesen esik az eső, vagy hull a hó, csupán a fagypont feletti hőmérséklet mellőzhetetlen követelmény. Végül igyekeztünk megállapítani, hogy milyen összefüggés van a talaj beázottságának mértéke és a belvíz között. A rendelkezésünkre álló adatok azt mutatják,
