Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

3. füzet - Sulyok-Schulek Béla-Bácsi Elek: Kombinált öntözés a folyók téli vízhozamának felhasználásával

Kombinált öntözés .'545 hogy jelentékeny belvíz mindig akkor keletkezett, mikor a tél első felében kevés csapadék mellett tartós hideg uralkodott, aminek következtében a talaj 40—70 cm mélyen átfagyott és erre a fagyos földre jelentékeny mennyiségű hó hullott. Ez a hó a tél végén hirtelen enyhére forduló időjárás mellett 2—3 nap alatt elolvadt, és mivel az átfagyott talajba beszivárogni nem tudott, a mélyebben fekvő területeket öntötte el, jelentős károkat okozva. Ilyen volt többek között az 1922. év tavaszán keletkezett rendkívüli belvíz is, amikor közel 100 ezer kat. holdnyi területen végzett mérések szerint a lefolyási tényező az átlagos 30%-ról 90%-ra, sőt helyenkint a fölé is emelkedett. Ugyanekkor a talaj beázottsága 45—50 cm volt, tehát az átlagosnak felelt meg. Mindez arra enged következtetni, hogy a belvíz nem függ a talaj beázottságától. Bár ez a megállapításunk elég nagy területre mérvadó, általános érvényességének elismerését további nagy tiszántúli területek hasonló vizsgálatának kell megelőznie. Az Alföldön tehát október és november hónapokban kb. 80—100 mm öntözővizet veszély és kockázat nélkül lehet tározni. Ezzel a beázási mélységnek, illetve a beázás fogalmának netán eltérő értelmezése az őszi tározás problémáját illetően elveszti jelentőségét és számunkra közömbössé válik. De növényfiziológiai kockázat sincsen. Lehetőleg egyenletes, kilengésmentes talajnedvesség állapot mellett — s javaslatunk végrehajtásának ez is egyik következménye — az évelők a korai tél dacára sem szenvednek fagykárt. Bizonyítják ezt a vízmenti áttelelő kultúrák, melyeken elfagyások nem fordulnak elő. Kérdés, mely hónapok a legalkalmasabbak a téli tározás céljára? A téli periódus 6 hónapja közül október és március átmeneti jellegűek. Ósszel a talaj a termés létrehozásának nagy munkájában felfokozott tevékenységben van. Ezt ekkor befejezi, de a nagy erőfeszítés, a nagy igénybevétel lelassult hullámai októberre még át-átcsapnak. Márciusban e tüneménynek mintegy a tükörképe észlelhető. Január és február az év leghidegebb hónapjai alacsony hőmérsékletű talajjal, megcsappant víztározó képességgel. E két hónap egyébként is inkább a belvizek keletkezésének időszaka és nem a tározásénak. November és december az a két hónap, amikor a természet tározó munkájának nagy részét végzi. Azonban december már fagyveszélyes lehet, s így a tározás a ma ismert öntözési módszerekkel kockázattal járhat. Ennek folytán a tározás október és november hónapokra korlátozódik. 3. A téli tarozással kombinált vegetációs öntözés[kedvező következményei Már reámutattunk arra, hogy a téli periódus beázási mélysége döntő a termés mennyiségére, azonban korántsem közömbös a nyári periódus, vagyis a tenyészidő alatti öntözés nedvességmennyisége sem. E kétféle öntözés együttesen alkotja a kombinált öntözés fogalmát. A nyári periódusban előállítandó nedvesség mennyisége az 1,6 : 1 aránynak megfelelően kereken 30 mm. Ezt május—szeptember hónapokban összesen mintegy 130 mm öntözővíz mennyiségből, célszerűen egyenlő időközökben s lehetőleg egyenlő vízmennyiségekre bontva június, július és augusztus hónapokban éjjel, kis intenzitású esőztetéssel indokolt lebonyolítani, illetőleg előállítani. Az éjszakai esőztetés beépített csővezetékes rendszerben akadálytalanul végrehajtható. A moz-