Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

3. füzet - Sipos Béla: Lengyelország árvízvédelme

340 Sipos Béla A Terv I. fejezete részletesen ismerteti az egyes veszélyeztetett árterületek árvízvédelmi helyzetét. A terv összeállításánál az árvizek szempontjából mértékadónak elfogadott 1960. év meteorológiai, hidrológiai és árhullám levonulási viszonyait használták fel alapadatokul. Lengyelországban a mértékadó árvizek — elsősorban a Kárpátaljai területeken — a nyári, július—augusztus hónapok nagy intenzitású esőzéseiből keletkeznek. Ezeknek az árhullámoknak levonulását könnyebb meghatározni, mint a tavaszi és főleg a magas hegységekben bekövetkezett olvadásokból keletkező árvizekét, annak ellenére, hogy a nyári, az intenzív csapadékból keletkező árhullámok keletkezése és levonulása a felső szakaszokon rendkívül gyors, nem egyszer csak néhány óra, s így az árhullámok kialakulásának és levonulásának előrejelzése megbízhatóan nem végezhető el. Az árvizek jelentős része a Malopolska területén és a Visztula középső szakaszán jelentkezik. Miután a Visztula mentén az árvízcsúcsot csökkentő ártéri tározás hiányzik, s az árvízvédelmi töltések még nincsenek a teljes biztonságra kiépítve, illetőleg még nyilt árterek is vannak, a Visztula völgyében időnként jelentős árvízkárok jelentkeznek. Más a helyzet az Odera völgyében. Annak ellenére, hogy a nyári nagy intenzitású csapadékból származó jelentős árhullámok itt is jelentkeznek, de az előbbiekben már ismertetett ártéri tározás, az ún. polderek alkalmazása folytán az árvízcsúcsokat jelentősen sikerült csökkenteni, s ezzel fokozni az árvízvédelmi biztonságot. A Terv mind a Visztulára, mind az Oderára három-három veszélyeztetettségi körzetet állapít meg, figyelemmel a folyókon levonuló árhullámok nagyságára, az árvízvédelmi töltések állapotára, a nyilt árterek és a védett árterek területének nagyságára és értékére, valamint az elmúlt években szerzett árvízvédelmi tapasztalatokra. A Terv osztályozza továbbá az árvíz által veszélyeztetett létesítményeket is. Az első csoportba tartoznak a kisebb folyókon és vízfolyásokon létesített hidak és az árvíz által veszélyeztetett egyéb műtárgyak, a második csoportba sorolja a nagyobb hidrotechnikai létesítményeket: mint a tározók duzzasztóműveit, a vízlebocsátó műtárgyait stb. A harmadik csoportba sorol egyes különleges területeket (Stradomka, Bierutowka, Kumiela és Dabrowka folyók menti Tolkmicko, Suchaczewo, Elblag városok). Egyben a Terv rangsorolja az egyes vajdaságokat az árvízi veszélyeztetettség szempontjából a Visztula és az Odera medencéjében. A magyar árvízvédelmi gyakorlattól jelentősen különbözik az árvízveszély esetén Lengyelországban életbelépő ún. veszélyeztetettségi fokozatok rendszere. Amíg Magyarországon az árvízvédelmi készültségnek három fokozata van, s az első fokozat általában már akkor életbelép, ha a medréből kilépő folyó vize eléri az árvízvédelmi töltések lábát, s a harmadik fokozatot is jóval a mértékadó árvízszin alatt rendelik el, addig Lengyelországban csak két veszélyeztetettségi fok van. Az I. fokot akkor állapítják meg, ha az árhullám szintje előreláthatólag 20 cm-rel marad a töltéskorona szintje alatt. Ebben az esetben, különösen akkor, ha az árhullám rövid tartamú, gyors levonulású, megvan a lehetőség a gátak megtartására s a bevédett területek megvédésére. A II. veszélyeztetettségi fokot pedig akkor állapítják meg, ha az árhullám szintje előreláthatólag meghaladja a töltések koronamagasságát. Miután ennél a veszélyeztetettségnél feltétlenül számolni kell a töltések meghágásával, s amennyiben a meghágás mértéke meghaladja