Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

2. füzet - Szígyártó Zoltán: Vizsgálatok a K. IV. öntözőfürt főcsatornáján a vízveszteségek és mederérdességi viszonyok meghatározására

212 Szigyártó Zoltán párolgás nem jelentkezhetett. így a vízveszteségek csakis a rosszul záródó vízkivételi műtárgyakon keresztül elcsurgó és a töltéstesten keresztül elszivárgó vízhozamok összegeként adódhattak. Ami a csurgásokat illeti: a korábbiakban már arról is volt szó, hogy a vízkivételi zsilipek tökéletlen záródása következtében előálló vízveszteség nagyságrendileg sehol sem érte el a mérhető értéket. Ugyanakkor a 3. ábrából le kell vonnunk azt a megállapítást is, hogy lényeges, a vízveszteség-értékekkel teljesen azonos nagyságú vízhozamok jelentkeznek a csatorna mentén belépő vizekből is, melyek adottságaink mellett — mivel a vízkivételekhez csatlakozó csatornákban a vízszinteket sehol sem tartották — csakis a talajból származó vízből adódhattak. Mindezek következtében semmi körülmények között sem követünk el nagy hibát» s mindenképpen az öntöző-vízelosztó üzem biztonságát szem előtt tartva döntünk akkor, ha a kísérletek eredményeként adódó 300 l/s -os vízveszteségértéket (meg nem szüntethető veszteségként) kizárólag a szivárgás hatásának tudjuk be. Az előzőkben elmondottakat szem előtt tartva, s az 1. ábrát szemügyre véve a kitűzött gyakorlati cél elérése szempontjából fontos tényezőket most már így foglalhatjuk össze. a) A kísérletek folyamán lebocsátott maximális vízhozamnak megfelelő felszíngörbéhez a permanens folyamatok beállása után 300 l/s veszteség tartozik. b) E veszteség szivárgási veszteségként kezelhető, s az c) a 13 + 001 szelvény alatti szakaszra koncentrálódik úgy, hogy az e szelvény feletti szakaszon veszteség gyakorlatilag nem jelentkezik. d) Az eddigi tapasztalatok szerint üzem közben a töltés oldalán kilépő szivárgó víz — annak ellenére, hogy a csatornát mindenhol erősen kötött talajból készítették — mégis jóformán kizárólag csak a 13 + 001 szelvény alatti szakaszon jelentkezik. e) Ugyanakkor a maximális kísérleti vízhozamhoz tartozó felszíngörbe a különböző benőttségi viszonyok és egyéb hidraulikai adottságok hatására a 13 + 001 szelvény feletti szakaszon a mértékadó üzemvízszin alatt, e szelvény alatt a mértékadó üzemvízszín felett helyezkedik el. Mindezekből pedig levonható a további következtetés : 1. A 13 + 001 szelvény alatti szakaszon üzem közben a szivárgási veszteség valamivel alatta marad a 300 1/s-os értéknek. 2. Annak ellenére, hogy a 13 + 001 szelvény feletti szakaszon, a mértékadóként elfogadott felszíngörbe mellett számbajövő szivárgás nem jelentkezett, mégis, mivel itt az üzemvízszín e felszíngörbénél mintegy 30—40 cm-rel magasabban helyezkedik el, üzem közben esetleg ezen a szakaszon is felléphet bizonyos szivárgási veszteség. Ennek becslésére azonban semmiféle támpontunk nincs. 3. Ugyan a felső szakaszon jelentkező további szivárgási veszteség és az alsó szakaszon, a 300 1/s-hoz viszonyított veszteség-csökkenés esetleg ki is egyenlítheti egymást; mégis az üzem biztonsága szempontjából célszerű a kísérlet során nyert 300 1/s-os értéket mintegy 10—20%-kal megnövelve, mértékadó szivárgási veszteségnek ennél többet, kereken mintegy 350 1/s-ot elfogadni.