Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)
1. füzet - Közlemények
•96 Illés György A víztisztítás egyik fő problémája a víz színének megszüntetése. A tapasztalat azt mutatja, hogy erre a lassú homokszűrő egyedül kevés, kiilön kémiai kezelés is kell. Több víztermelő telepen, többek között Stockholmban is, kémiai kezelés után a vizet lassú szűrőn bocsátják át a szag és íz megszüntetése céljából. A fertőtlenítésre a legtöbb esetben klórgázt vagy nátrium-hypokloridot használnak. A víztornyok Svédországban korábban túlnyomórészt téglából, ma már majdnem kizárólag vasbetonból épülnek. A század elején a romantikus építési stílus •érvényesült, amelyet később mindinkább a funkcionális irányzat váltott fel. Ma már helyes összhangban van az építészeti megoldás és a funkcionális követelmény. 9. ábra. Л szükséges legkisebb mjomócsömélység Svédország területén S. ábra. Az örebro-i víztorony (9000 m' tárolótérrel) Az érdekesebb megoldások közé tartozik a tullingi víztorony, amelyet acél gömbhéjelemekből a terepen állítottak össze, majd a vasbetonból előre megépített, 22 m magas hengeres tartóoszlopra emelővel húzták fel és szerelték végső helyére. Másik érdekes elrendezés a surahammari víztorony, amelynek tartóelemei közötti alsó részén lakásokat, szállodát, iskolát helyeztek el. Örebróban a víztorony (8. ábra) vasbeton tárolóterét szintén a terepen készítették el, majd hidraulikus emelőkkel emelték fel egyidejű fokozatos aláfalazással. A vízvezetékek építésénél általában a nálunk is alkalmazott csőféleségeket használják. A helyi adottságok — különösen a távvezetékek építésénél — a sziklába robbantott vezetékek kialakítását teszik lehetővé. Észak-Svédországban a fagyhatár jóval nagyobb (9. ábra), mint nálunk (2 — 2,6 m), így a vezetékek építése igen költséges. Mivel a villamosenergia olcsó, egyes helyeken a csövet itt csak 1 m mélyre fektetik és a párhuzamosan vezetett fűtőkábel segítségével a talajt felmelegítik és megakadályozzák a víz megfagyását a vezetékben.