Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

72 Péter Gábor ipari vízművektől szerzik be. A vizsgált 9 iparág közül a szerves vegyipar 13%-ban és a textilipar 86,4%-ban veszi igénybe saját berendezéseit a víztermelésnél. A másik 7 iparág nagy többsége vízigényének több mint 96%-át saját vízműve révén biztosítja. Megemlíthető még, hogy az ipar évente 354 millió Ft-ot költ vízbeszerzésre. Ebből a villamosenergia ipar, a vaskohászat és a kőolajipar csak ipari víz beszerzésre, a saját iparági összes termelési értékének 1—1%-át kitevő költséget fordít. A IX. táblázat iparági csoportosításban összefoglalóan adja a saját vízművel rendelkező és azok útján kitermelt vizek önköltségadatait. A számítás módja a fentebb részletezett irányelvek alapján történt (előírt iparági leírási kulcsok), egyébként teljesen egységes szempontok figyelembevételével. Amint látni lehet, némely iparág önköltségi értékei rendkívül széles határok között mozognak (pl. villamosenergia ipar 0,03—2,86 Ft/m

3, cukoripar 0,08—1,18 Ft/m

3, kőolajipar 0,46—2,93 Ft/m

3). Ez a nagymértékű szórás oka lehet az egyes üzemek különböző telepítése és vízbeszerzési módja (pl. közvetlen folyó mellé telepített erőműnél nagymennyiségű friss víz kivétele, vagy vízszegény vidéken létesült több oldali drága vízbeszerzéssel bíró erőmű esete). A különböző technológia (vízigényes és kevésbé vízigényes) is okozhat eltérést az önköltségben. De lehet a kiugró magas érték oka a felmérésben szereplő ipari üzem saját ivóvízműve által termelt víz önköltségi adata is. Ezek azonban kis mennyiségüknél fogva a táblázatban súlyo» zással megállapított átlag-önköltségértékben nem játszanak komoly szerepet s így azoknak sem az üzemi, sem az iparági értékekre számottevő befolyásuk nincsen. A kiugró önköltségi adatokat mégis figyelemmel kell kísérni és konkrét okát minden esetben meg kell keresni. A villamosenergia ipar nélkül az ipar többi részében a felhasznált friss víz átlagos önköltsége m

3-enként 0,54 Ft-ra adódott, míg a villamos iparral együtt az átlagérték 0,20 Ft/m

3 volt 1960-ban. A X. táblázat a közüzemi ivóvízművektől vásárolt ipari víz költségeit, míg a XI. táblázat a közüzemi ipari-vízművektől átvett víz önköltségadatait tünteti fel. A X. táblázatból megállapítható, hogy a közüzemi (városi) vízművek az ipar részére rendelkezésre bocsátott vízért átlagosan 0,74—2,83 Ft-ot kértek köbméterenként. A saját berendezéseikkel termelt ipari vizek önköltségét nem lenne értelme összehasonlítani az előbbi városi vízművek által szolgáltatott víz költségadataival. A városi vízművek ugyanis az ipar számára átadott víz költségeit nem az önköltség alapján, hanem vízmű és egyéb gazdaságpolitikai szempontok figyelembevételével állapítják meg. Országos átlagban 0,91 Ft/m

3 az ipar számára átengedett városi víz költsége. Annál érdekesebb a saját vízműből származó víz önköltségadatainak és a XI. táblázatban közölt, jelenleg üzemben levő 2 közüzemi ipari vízmű önköltségadatainak összehasonlítása. A Délpesti Ipari Vízmű 0,62 Ft/m

3, a Győri Ipari Vízmű 0,42 Ft/m

3 árért termel, átlagban tehát 0,57 Ft/m

3 az ipari vízművekben a termelt víz önköltsége. Megállapítható, hogy a közüzemi ipari vízmű lényegében nem drágább a saját vízmű átlagánál. Megvizsgálandó volna, hogy a városi ivóvízművektől magas áron átvett ivóvíz helyett nem lehetne-e és nem lenne-e gazdaságos, nagyobb városainkban további közüzemi ipari vízműveket létesíteni. 6. A táblázatokból az is kitűnik, hogy az ipar ivóvízfelhasználása a szükségesnél jóval magasabb (690 000 m

3/nap, 208 millió m

3/év). Jelenleg is gondjaink van-