Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

3. füzet - II. Hernády Alajos-Starosolszky Ödön: A tiszalöki vízlépcső helyszíni ellenőrző vizsgálata

400 Hernády .4.—Starosolszky Ö. 23. ábra. "Szökőkút" a hajózsilip alsó főjénél Flg. 23. „Fountain'- at the downstream head of the navigation lock III. CSÚCS ÜZEMI VIZSGÁLATOK A kisesésű folyami vízierőművek — így a tiszalöki vízerőmű — gazdaságos kiépítési vízhozama jóval nagyobb a folyó legkisebb természetes vízhozamánál. Teljesen egyenletes terhelés esetén a vízerőmű az idény jó részében — különösen kiegyenlítetlen vízjárású folyón — a maximális teljesítménynél kisebb mennyiségű áramot termel. Ha eltérünk ettől a folyamatos üzemtől („Laufwerk") és az energiarendszer igényeinek megfelelően az ún. csúcsidőszakban a mindenkor elérhető legnagyobb teljesítményt akarjuk biztosítani a duzzasztótérben tárolt víz egy részének lebocsátása révén, a folyómederben az eredeti permanenshez közelálló vízmozgás helyett nem permanens, változó vízmozgást idézünk elő. A vízerőművek célszerű és gazdaságos csúcsüzemével már több tanulmány részletesen foglalkozott [16, 17, 18], ezért jelen tanulmányunkban elsősorban a csúcsüzem hatására létrejövő hidraulikai jelenségekre vonatkozó tiszalöki kísérletek eredményeiről kívánunk rövid ismertetést adni. 1. A vízerőművek csúcsüzeménél fellépő jelenségek A folyómedrekben vagy üzemvízcsatornában végbemenő jelenségek elvi vizsgálata során egyszerűsítés céljából feltételezzük, hogy: 1. az erőmű kiépítési vízhozama jóval nagyobb a vízfolyás legkisebb vízhozamánál; 2. az erőmű feletti mederszakaszon tárolt víz alkalmas a rövid idejű csúcsok kiegyenlítésére ; 3. magányos, vagy magányosként kezelhető erőműről és nem erőmű sorozatról van szó.