Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)
3. füzet - II. Hernády Alajos-Starosolszky Ödön: A tiszalöki vízlépcső helyszíni ellenőrző vizsgálata
A tiszalöki vízlépcső vizsgálata 391 A repedésmérések eredményei azt mutatják, hogy az elhelyezett mérőhelyek közül az alsóban kisebb elmozdulások vannak. Ezt a vízszintes mérés eredményével amely szerint az alsó pontok elmozdulásainak szélső értékei kisebbek a felsőkénél, összevág. Az eddig végzett mérések alapján bizonyosnak látszik az, hogy az erőműgépház oldalán levő repedések, mint természetes dilatációs hézagok működnek. Az eddig mért relatív elmozdulások egy esetben sem haladták meg аД = 1,00 mm értéket. * A mozgásvizsgálatok eredményeit összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a tiszalöki műtárgyak eddig csak olyan elmozdulásokat végeztek, amelyeknek oka a különböző üzemi igénybevétel, vagy az időjárás (hőmérséklet) megváltozása volt. Ahogy ezek változtak, úgy változott a műtárgyak térbeli helyzete. Ezideig semmilyen aggodalomra okot adó elmozdulás nem következett be. A mérések további folytatása mind üzembiztonsági, mind tudományos szempontból szükséges. II. KÜLÖNFÉLE HIDRAULIKAI VIZSGÁLATOK 1. Talajvízmozgás és felhajtóerő változás a műtárgy környezetében A vízlépcső tervezői eredetileg a talajvízmozgás és felhajtóerő megfigyelésére alkottak legbőkezűbb eszlelőhálózatot. A kutak kivitelénél azonban sajnos elég sok hiba fordult elő és elsősorban a műtárgyba épített, a felhajtóerő észlelésére szolgáló piezometer kutak egy része vált használhatatlanná. A ferde kutak tisztítása lehetetlen. A kutak tetején levő sapkák nem vízzárók és az alsóbb szinteken levőkbe árvíz idején külső víz hatol, amely így lehetetlenné teszi a talajvíz, illetve a piezometrikus nyomásvonal valódi helyzetének észlelését. A kutak egy részében fadugókat, másokban betondugókat hagytak, amelyeket csak nagy nehézségekkel lehetett eltávolítani. A megépült kutak helyszínrajzi elrendezését a lé. ábrán mutatjuk be. Az ábra jelölései alapján a talajvíz kutak és piezométer kutak megkülönböztethetők. Először 3 naponként, majd hetenként egyszer észleltettük a kutakat, csupán heves vízállásváltozás esetén volt érdemes gyakrabban, esetleg naponta észlelni. Az észlelési adatok igazolják azt a feltevést, hog a kutak vízállásai a Tisza vízjárását, illetve a vízlépcsőt figyelembe véve változnak. Kezdeti időszakban különösen sok gondot okozott az, hogy a hibás észlelések okát kiderítsük, ezért a jövőben nagy figyelmet kell a kivitelezés során az észlelő kutakra fordítani, ha érdemleges adatokat kívánunk az észlelésekből kapni. 2. A duzzasztótérben bekövetkező változások A vízlépcső fölötti folyószakaszon bekövetkező mederváltozásokat és vízállásváltozásokat Dohnalik József és Csorna János [10, 11] elemezte részletesen. A vízállás változásokat mércekapcsolatok, azonos vízhozamokhoz tartozó vízállások és végül felszíngörbék alapján határozták meg, míg a lerakódott hordalék mennyi3»
