Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

3. füzet - II. Hernády Alajos-Starosolszky Ödön: A tiszalöki vízlépcső helyszíni ellenőrző vizsgálata

392 Hernády .4.—Starosolszky Ö. 14. ábra. A talajvíz és piezométer kúthálózat helyszínrajzi elrendezése Fig. 14. Arrangement of groundwater and piezometer wells ségére szelvényfelvételek, illetve hordalékmérések alapján következtettek. A fenti két tényezőből azután a feltöltődés jellegére igyekeztek következtetéseket levonni. A mércekapcsolati vonalak vizsgálata arra mutatott rá, hogy azonos záhonyi vízálláshoz a duzzasztómű működésének megindulása előtti időkben kisebb vízállás tartozott, mint a jelenlegi duzzasztásmentes időszakban. Ez azt jelenti, hogy a feltöltődés hatására az egyes vízhozamok magasabb szinttel folynak le, mint azelőtt. A mércekapcsolati vonalak alapján kimutatható volt, hogy a dombrádi feltöltődések nagyobbak a tiszabercelinél, továbbá, hogy 550 cm-nél kisebb tokaji vízállásnál, azaz gyakorlati esetben majdnem mindig, a duzzasztási határ Tokaj felett van és a Tokaj és Tiszalök közötti esés olyan kicsi, hogy a Záhony-i vízállástól a tokaji csaknem függetlenné válik. Az azonos vízhozamhoz tartozó dombrádi vízállások vizsgálatából a mederváltozások következtében átlagosan 4 cm/év vízszinemelkedést sikerült kimutatni. A Pavlovszkij-féle módszerrel számított felszíngörbék, 100—500 m

3/s vízhozamnál igen jól egyeztek a meghatározott értékekkel. A lerakódott hordalék meghatározásánál az 1954. évi és 1959. évi mederfelvétel adataiból lehetett kiindulni. A köbtartalom számítást szelvényterületek alapján végezték el és az alapvízi meder feltöltődésére 4 936 700 m

3, míg a középvízi mederre 4 560 500 m

3 adódott, azaz az évi közepes feltöltődés kereken 900 000 m

3-re tehető. A hordalékmérések alapján számított évi hordaléklerakás is ugyanezt az eredményt adta.