Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)
3. füzet - II. Hernády Alajos-Starosolszky Ödön: A tiszalöki vízlépcső helyszíni ellenőrző vizsgálata
386 Hernády .4.—Starosolszky Ö . A felső pontok szélső elmozdulási értékeinek különbsége kereken 32 mm. Figyelembevéve azt, hogy a megfelelő mérések időpontjában lévő hőmérsékletek különbsége 16—18° C, a beton hőtágulási együtthatója 10 5, a 32 mm megfelel egy 200 m hosszú beton építmény hőtágulásának. Ez a távolság pedig megegyezik az 1 és 12 jelű pontok közötti távolságnak. Az alsó pontoknál a szélső értékek különbsége 23 mm. Ez 4—5° C-kal kisebb hőmérséklet változáshoz tartozó hőtágulásnak felel meg. Ez reális, mivel az alsó pontok vízközeiben vannak, s így a hőmérséklet változás környezetükben kisebb. Rendellenességet a II. pillér 7 és S jelű pontjai, valamint a IV. pillér 12 jelű pontja mutat. Az említett első két pont elmozdulása ugyan periodikus, de a pontok szélső értékekhez tartozó helyzete azonos irányban fokozatosan eltolódik. Ennek mértéke ugyan egyelőre jelentéktelen, de mégis állandó jellegű elmozdulásra utal. A12 jelű pont egyik irányban fokozatosan növekvő szélső értéket mutat. Ezen rendellenességek okát eddigi méréseink alapján még nem tudjuk megmondani. A további mérések hivatottak ennek eldöntésére. 2. Függőleges irányú elmozdulásmérés Ennek lényege, hogy szintézissel meghatározva az egyes műtárgyrészben elhelyezett pontjelek magasságváltozásait, megállapíthatók a bekövetkezett süllyedések, vagy emelkedések és az egyes műtárgyrészek elferdülése. A függőleges irányú elmozdulásmérések megtervezésénél és végrehajtásánál nagy körültekintéssel kell eljárni. Tiszalöknél már tervezéskor gondoltak erre a mérésre. A műtárgy építésével egyidőben elhelyeztek mintegy 40 db pontjelet. Az alapmérést 1958-ban ezekre a pontokra végeztük el. Alappontul az egyik felvonulási épületben e célra elhelyezett pont szolgált. Az alappont ellenőrzésére telepítettük az A és M jelű pontokat (3. ábra). Az első hálózatot ezek a pontok alkották. 1960-ban azonban ezt a hálózatot át kellett alakítani, mert 1. bebizonyosodott, hogy az eredetileg megépített pontjelek nem felelnek meg a fokozott pontossági követelményeknek, ezért a régiek mellé újakat telepítettünk és az összemérés után az előző 1958. és 1959. évi mérési eredményeket is átszámítottuk; 2. a hajózsilipnél tapasztalt mozgások szükségessé tették az észlelt pontok számának növelését, ezért mintegy 35—40 pontot készítettünk, amellyel a hálózat 80—90 rendszeresen észlelt pontból állt. Kísérletképpen építettünk egy újabb alappontot is. Ez az erőműtől délnyugatra kb. 1 km-re vasbeton cölöp oldalába elhelyezett falicsap volt. Az új alappontot 13 kötőpont közbeiktatásával összekötöttük az A jelű ponttal. Az így kibővített szintezési hálózatból öt szintezési vonalat állítottunk össze. 1958-tól 1962 végéig összesen 17 teljes mérést végeztünk, évenként átlagosan hármat (tavasszal, nyáron és ősszel egyet-egyet). A mérési eredmények értékelésekor szembetűnő volt, a magasságváltozásoknak a vízlépcső változásával való összefüggése. Ezek és a többi pontra kapott mérési eredmények alapján megállapítható, hogy a duzzasztóművön és az erőtelepen levő — magassági elmozdulás szempontjából észlelt — pontok ezideig csak olyan mozgást végeztek, amelynek oka a vízlépcső változása. Ennek hatására az építmény úgy változtatja helyzetét magassági
