Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

164 Szalay Miklós nagyszabású meglepetésekkel. A felszíni vízkészletek nagyságáról az alábbi közelítő vlzháztartási mérleg egészen meglepő képet nyújt. A vízháztartási mérleg bevételi oldalán az alábbi tételek szerepelnek: Befolyó évi víztömegek átlagosan: Kék-Nílus, etióp határ 51,4 milliárd m

3 Bahr el Dzsebel, ugandai határ 23,5 milliárd m

3 Sobat, etióp határ 13,3 milliárd m

3 Atbara, etióp határ 11,1 milliárd m

3 Befolyó vízmennyiség összesen 100,0 milliárd m

3 Lehulló csapadék, 480 mm x 2,5 • 10

6 km

3 1200.0 milliárd m

3 Bevétel összesen 1300,0 milliárd m

3 A vízháztartási mérleg kiadási oldalán, a vízhasználatok területén megfogható formában jelentkező tételek (részben statisztikai adatok, részben a szerző becslése alapján) a következők : Öntözés folyókból 6,00 milliárd m

3 Öntözés helyi vizekből 10,50 milliárd m

3 Lakosság fogyasztása 0,36 milliárd m

3 Állatállomány vízigénye 0,17 milliárd m

3 Ipar vízfogyasztása 0,10 milliárd m

3 Vízhasználatok összesen 17,13 milliárd m

3 A Níluson Wadi Halfánál távozik 87,0 milliárd m

3 Kiadási oldal, mérhető része 104,13 milliárd m

3 A fenti számadatokból megállapítható, hogy az évi 1200 milliárd m

3-t kitevő csapadéktömegnek megfelelő mennyiség tűnik el nyomtalanul beszivárgás, de főleg párolgás és transpiráció formájában. A veszteség e három formájának egymásközti aránya természetesen ismeretlen. Az évi párolgás átlagos mértékéről csak nagyon durva tájékoztatást nyújtanak a Hurst által közölt alábbi műszeres mérések: Piche-féle Párolgásmérő párolgásmérő kád Észak-Szudán (Halfától Atbaráig) 5500 mm 2770 mm Khartoum és környéke 5650 mm 2850 mm Közép-Szudán (Dueimtől Roseiresig) .. 4600 mm 2290 mm Dél-Szudán (Malakaltól Jubáig) 2460 mm 1240 mm A fenti rövid számvetésből kitűnik, hogy országos átlagban a lefolyási tényező gyakorlatilag zérusnak tekinthető. Ez más szóval azt jelenti, hogy Szudán jelenleg teljes mértékben a külföldről érkező folyók vizére van utalva. De ezeket a vizeket is csak korlátozott mértékben használhatja fel, mert tekintettel kell lennie a lejjebb fekvő Egyiptom mintegy 58 milliárd m

3-nyi évi átlagos igényét is. A felszíni vízkészletek növelésére egyetlen ésszerű lehetőség kínálkozik: a dél-szudáni Szudd mocsárvidéken áthaladó Bahr el Dzsebel vízveszteségét kell csökkenteni. Ha a tervek szerint Jonglei-tői kiinduló és a mocsárvidéket keletről megkerülő új meder megépül, mintegy 10 — 11 milliárd m

3 víz menthető meg az elpárolgástól. Az ország területére hulló csapadéknak számottevő mértékű hasznosítása a geológiai és éghajlati adottságokra való tekintettel egyelőre kivihetetlennek látszik. Hosszabb távlatban a Szudán területén felhasználható felszíni vízkészlet felső határát évi 25 — 30 milliárd m

3-ben, vagyis a jelenlegi felhasználás négyszeresében jelölhetjük meg. A felszínalatti vízkészletekre vonatkozó adatok ez idő szerint még nagyságrendileg sem állanak rendelkezésünkre. Az a körülmény, hogy a közép-szudáni síkságon a termőréteg alatt agyag van, ami megakadályozza a csapadék beszivárgását, odavezet, hogy talajvízzel az ország nagy részén nem találkozhatunk. Ugyanez okból a Nílus többnyire vízzáró mederben folyik, ami ugyan minimumra csök-