Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

Szudán vízgazdálkodása 165 kenti a folyó szivárgási veszteségét, de nincs olyan alluviális réteg sem, ami a folyótól valamivel távolabb a folyóból táplálkozó talajvíz kitermelését lehetővé tenné. A mélységbeli vizek a felszín alatt 1 — 2 ezer m mélyen helyezkednek el és kevéssé valószínű, hogy ezekből a rétegekből tartósan nagyobb mennyiséget lehessen kitermelni. Szudán vízgazdálkodása nem oly sokrétű, mint pl. hazánké. Az éghajlati és talajviszonyok következtében belvízrendezésre nincs szükség. Folyószabályozási és lecsapolási munkákra pedig szervezett formában csak egy későbbi fejlődési fokon kerülhet sor. Armentesítési munkálatokat eddig nem végeztek, de a folyók mély beágyazottsága miatt ez a tevékenység később is csak szűk korlátok közé szorul majd. A szudáni vízgazdálkodás súlypontja az öntözésen és vízerőhasznosításon, valamint e kettőt szolgáló víztározáson van. Öntözés A kitűnő exportlehetőségekre való tekintettel Szudán mezőgazdasági termelésében az első helyet a gyapot foglalja el. Mivel pedig a gyapotot augusztusban ültetik és január —áprilisban szedik, azért annak tenyészideje éppen a legszárazabb hónapokra esik. A gabona vetése júliusban, aratása decemberben kezdődik, így az öntözés a kenyérmagtermesztés számára is lényeges feltétel. A különféle öntözési módok közül elsősorban a hagyományos formák a legelterjedtebbek. A nálunk „vadöntözés" néven ismert módszert, vagyis a területek elárasztását árvízzel, az egyesült Nílus menti kisebb mélyterületeken alkalmazzák. Az árvíz nagyságától függően 4 — 40 ezer ha árasztható el ilyen módon. Ezeken a területeken kölest, babot, csillagfürtöt, bagolyborsót, legelöket és erdőket öntöznek. Az elárasztást és a felesleges vizek lecsapolását 250 km összhosszúságú csatornahálózat segíti elő. Az árasztó öntözés fejlettebb módját alkalmazzák a Gash, Barakat és Khor Abu Habi folyók alsó részén. Ezek közül az első kettő Eritreában ered és északi irányban haladva jut szudáni területre, a harmadik pedig El Obeid közelében tart a Nílus felé. Ezek a folyók időszakosan szárazak és vizük a nedves évszakban sem jut el valamilyen befogadóba, mert a talaj elissza. Azt a környéket, ahol a folyók vize „elfogy", sajátságos módon szintén deltának nevezik. E delták felett a vizeket felfogva rendeztek be területeket árasztó öntözésre az alábbi közelítő adatokkal. A Gash-deltában a mindenkori vízjárástól függően 17 — 30 ezer hektár területen 550 km-nyi csatornahálózat segítségével kölest és maggyapotot öntöznek. Â Baraka folyó végén levő Tokar-deltában 13 — 63 ezer ha területen ugyanezeket a növényeket termesztik. Az utóbbi terület különlegessége, hogy az árvizes időszakban ott tűrhetetlen porviharok (habubok) dühöngenek s a vidék lakhatatlansága következtében az árasztás jóformán emberi felügyelet nélkül megy végbe. Azokon a helyeken, ahol a területet magas fekvése miatt gravitációsan elárasztani nem lehet, kezdetleges vízemelő szerkezeteket alkalmaznak, amelyek a fáraók kora óta gyakorlatilag nem változtak. Az egyik ilyen szerkezet a saduf (2. ábra), amely a mi gémeskutunk elvén működik, s amely árvíz idején, amikor az emelő2. ábra. Kétlépcsős „saduf" Khartoumban, a Kék-Nílus partján