Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)
1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás
Szudán vízgazdálkodása 163 I. táblázat A Nílus és mellékfolyói havi és évi közepes vízhozamai [m 3/s] az 1912—1947. években (Hurst adatai nyomán) Folyó és mérési Hóna P Év hely I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. Év Nílus, Asszuáni-gát 1365 1020 789 638 557 661 1600 6510 8070 5520 2980 1865 2640 Atbara. torkolat 36 638 2040 1355 313 71 20 371 Kék-Nílus, Khartoum .. 280 189 150 127 190 464 2060 5860 5630 2820 1030 510 1630 Fehér-Nílus, Khartoum 881 730 625 568 545 625 533 570 1040 1310 1150 1040 800 •Sobat, torkolat 300 150 93 81 150 336 486 603 685 755 765 638 417 Fehér-Nílus, Tonga 475 475 465 440 430 417 430 452 465 475 452 452 452 Bahr el Dzsebel, Mongalla 720 670 660 695 850 835 905 1030 1045 975 895 800 835 A felsorolt folyókon kívül a vízrajzi térkép még igen nagyszámú vízfolyást tüntet fel, de ezekben víz csak az esős évszak néhány hónapjában folyik és közülük sokan még akkor sem érik el a befogadót, mert vizük útközben elszivárog, vagy mocsarakban párolog el. Az ilyen időszakos vízfolyások wadi vagy khor néven ismeretesek. Vízjárási viszonyok A Nílus és fontosabb mellékfolyóinak havi és évi közepes vízhozamait az I. táblázat mutatja be. E táblázat adatai igen változatos képet mutatnak. Az Egyesült Nílus vízjárásának szabályossága közmondásos. A vízállás és vízhozam minimuma évről évre, néhány napos eltéréssel május 10-e körül következik be, maximuma pedig szeptember 10-e táján. A vízjárás májustól májusig gyakorlatilag egyetlen árhullámnak tekinthető. A Fehér-Nílus Tonga körüli szakasza mutatja valószínűleg a legegyenletesebb vízjárást, amit a Földön a természet — az ember beavatkozása nélkül — adni tud: vízhozamának ingadozása a középérték körül mindössze ±8%. Ezt az egyenletességet a Fehér-Nílus a Bahr el Dzsebel alsó szakaszán levő nagykiterjedésű Szudd mocsárvidék legkevésbé sem örvendetes szabályozó hatásának köszönheti. Amikor ugyanis az Egyenlítő felől a folyón több víz érkezik, ez a mocsarakban nagyobb területen terül szét és így a párolgás automatikusan megnő. Ezért az „önműködő szabályozásért" Szudán drága árat fizet: a Bahr el Dzsebel közepes vízhozamának mintegy fele, 400 m 3/s minden hasznosítás nélkül elpárolog s a kárt a mocsárvidékek minden egészségügyi és mezőgazdasági hátránya tetézi. Malakaltól lefelé a Fehér-Nílus vízjárására a Sobat folyó nyomja bélyegét, amelynek áprilisi minimuma és október —novemberi maximuma egészen Khartoumig érezteti hatását azáltal, hogy a Fehér-Nílus egyenletes vízhozamára szuperponálódik. Ugyanilyen módon befolyásolja a Kék-Nílus szabályos lefutású, de a hidrológiai éven belül tág határok közt mozgó vízjárása az egyesült Nílus vízjárását. Az utóbbit csak csekély mértékben módosítja a sivatagi wadi-típusú Atbara, amely az év 5 hónapjában teljesen száraz, illetve medrében csak megszakításokkal található bizonyos mennyiségű pangó víz. Általános vízgazdálkodási viszonyok Elsősorban a vízkészletek oldaláról igyekszünk megközelíteni a kérdést. ElÓre le kell szögeznünk azt a sajnálatos körülményt, hogy Szudán sajátos földtani felépítésére való tekintettel a felszínalatti vízkészletek valószínűleg elhanyagolhatóan kicsinyek és nemrégiben megindult feltárásuk a közeli évtizedekben aligha szolgál il*
