Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

136 Szakváry Jenő talajvizes altalaj esetében alkalmazunk, indokolt esetben korrózióvédelem mellett, polivinilklorid (PVC) csövek közül 80—125 mm 0-vel a P„ típusúakat 6 att. üzemnyomásig alkalmazzuk. Nagyobb elterjedésük jelenleg indult meg azáltal, hogy az alapanyag hazai előállítása megoldódott. A különféle csövek használatánál természetesen az 1 fm-re eső építési költséget is figyelembe kell venni. Közepes talajt és 1,5 m földtakarást feltételezve országos átlagban az alábbi V. táblázat szerinti egységköltségekkel lehet számolni : V. táblázat Tabelle V. Fajlagos csővezeték építési költség Csövek anyaga Csőátmérők szerinti épitési egységköltség (Ft/fm) Csövek anyaga 80 100 200 I 300 400 500 600 800 Csövek anyaga mm belső átmérőnél Öntött vas 300 380 700 1050 1480 1940 2380 3780 Hengerelt accl 250 320 580 1000 — — — — Hegesztett acéllemez — — — 1050 1300 1700 — Azbesztcement 180 220 360 550 830 — — PVC 300 330 — — — — — — h) Vízdíj, dotáció A termelt víz önköltsége általában magasabb, mint amennyiért a vízművek a lakosság részére a vizet szolgáltatják. Az ipari üzemek részére leadott ivóvíz vízdíja viszont magasabb, mint a lakosságé és annak 1,3—3-szorosa. Tekintettel arra, hogy a kormányzat nem kíván a lakosság vízdíján változtatni, a különbözetet dotáció formájában biztosítja. Ez a tárgyalt 20 vízműnél évente 45 millió Ft-ot tesz ki. A többlakásos állami, társas, öröklakásos épületekbe egy-egy központi, vagy szekciókénti vízmérő van beszerelve és — néhány kivételtől eltekintve — a lakbérben a vízdíj benníoglaltatik, tehát a vízdíj emelése nem a lakókat, hanem a házkezelőségeket érintené elsősorban. Az 1949. évben Amszterdamban tartott Nemzetközi Vízellátási Szövetség Kongresszusa célszerűnek, de pénzügyi okokból nehezen megvalósíthatónak tartotta, hogy minden lakás megkapja a saját vízmérőjét ugyanúgy, mint a villamosáramszámlálót és gázfogyasztásmérőt. i) Víztakarékossá}/ A termelt vízből egyrészt a lakosság és ipar, legnagyobbrészt vízmérőkön keresztül, kisebb mértékben megállapított átalány alapján vételez vizet, másrészt a vízmű saját maga részére is fogyaszt vizet. Az eladott és vízmű saját fogyasztású vízmennyisége, valamint a termelt víz mennyisége közötti különbözet teszi ki a hálózati veszteséget. Ennek csökkentése a hálózatok rendszeres felújításával, a magasszintű tervszerű megelőző karbantartással és a csőtörésekből származó vízelfolyások csökkentésével érhető el elsősorban. Bár nem számít hálózati veszi