Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

102 Borsos József IV. RACIONÁLIS ÜZEMNAGYSÁG A KÖZMŰELLÁTÁSBAN A közműveknek tevékenységüket mindig a kornak megfelelő szintű nagyipari módszerrel kell folytatniuk. Ha ez megvalósul, rájuk is érvényes a nagyipari koncentráció növekvő termelékenységének törvénye. Ebből az következne, hogy a nagyobb város közművének rentabilisabban kellene működnie, mint a kisebbnek. A termelőiparban a teljes önköltség 2 főrészre, a tiszta termelési és a szállítási költségre bontható. Ugyanilyen bontásban lehet vizsgálni a közműszolgáltatások önköltségét is. Termelési költségen itt a közeget előállító és a szállítást előkészítő berendezések működési költségeinek összegét értjük. A szállítási költség pedig a közegnek a fogyasztóhoz való eljuttatása során keletkezik. A csatornázásnál a folyamat fordított. A termelő iparban az üzemnagyság növelésével a nyers termelési költségek általában csökkennek, a szállítási költségek viszont nőnek. Az lesz a leggazdaságosabb üzemnagyság, melynél e két költség összege a legkisebb. Az ilyen elemzés közművek esetében nem vezet egyértelmű eredményre. A gravitációs közművezetékeken a csatornákon a szállítás fajlagos költsége kevésbé függ a közmű nagyságrendjétől, mint a település topográfiai, talaj és talajvíz viszonyaitól. A többi közműnél a gazdasági összefüggéseket inkább meg lehet találni, de a nagyságrend mellett ezeknél is sok egyéb szempontot kell figyelembe venni. A víztermelés költségei főként a vízbeszerzés módjától függenek, a vízszállítás költsége pedig érzékenyen reagál az ellátandó területek magassági elhelyezkedésére. Ez az egész problémakör még bővebb elemzésre szorul. Ha a vízgazdálkodási üzemek létesítményeit ebből a szempontból is a szokásos két főcsoportra, a központi, vagy alapberendezésekre és a hálózatra bontva vizsgáljuk, akkor a következő általános megállapításokat tehetjük: a) A központi berendezések hasonló adottságok, pl. azonos vízbeszerzési mód esetén általában követik az ipari koncentrációval járó termelékenység-növekedés törvényét. b) A hálózattal kapcsolatos költségek alakulásának irányzata nem egyértelmű, de fő vonalaiban az előbbivel ellentétes. c) A hálózat fajlagos beruházási költségét a mértékadó vezetékátmérő is befolyásolja; ez pedig a település nagyságának növekedésével egyenes arányban nő. Növekedésének két oka van: 1. több lakás többet fogyaszt, a hálózat fővezetékeit nagyobb teljesítőképességre kell méretezni, a nagyobb teljesítőképesség nagyobb átmérőt kíván, 2. a nagyobb településekben a tapasztalatok szerint a közmű szolgáltatások napi fejadagja is nagyobb, így nemcsak a fővezetéket, hanem az elosztó hálózatot is nagyobb mennyiségek szállítására, tehát nagyobb keresztmetszettel kell méretezni. d) Ellenkező irányba hat az a tény, hogy a nagyobb lakosszámú településekben rendszerint nagyobb a település laksűrűsége is. A közműhálózatnak egy főre számított hossza a „fajlagos vezetékhossz" így kisebb, a fajlagos beruházási költség tehát ezáltal csökken. e) A szállítás üzemköltsége a lakosszám növekedésével arányban nő, mert : 1. a hosszabb hálózat, a nagyobb átmérőjű vezetékek fajlagos tisztítási, karbantartási költségei magasabbak,