Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

4. füzet - VIII. Könyvismertetés

522 Könyvismertetés A fonlosabb törmelékkúpok fekix térképe (3) nem árulja el az alföldi mélyfekű harmadidőszak utáni mozgásainak törvényszerűségeit, amelyeket a főszerkesztő kutatásai meggyőzően bizonyítottak, amely elvnek az ismertető is meggyőződéses híve és munkáiban igazolója. A Vecsés — Kecskeméti törmelékkúpon például a feküfelszín mélységi vonalainak egyenlő távolsága nem láttatja az árokra merőleges töréseket. Kevésbé lenne zavaró ez, ha szaggatott vonalakkal ábrázolnák az adatok esetleges hiányát. A DK-i Dunántúlon (Somogy, Hegyhát, Mezőföld) a negyedkori feküfelszín megrajzolása könnyű lett volna, mert ott többszáz feltárásban a felsőpannóniai fekü a felszínen van. Ezáltal az 5. térkép csak néhány fúráson alapuló általánosítása elkerülhető lett volna. A mélységi vizek nyomásviszonyait az Alföldön 500 m-ig ábrázoló térkép (18) az utánpótlódás irányainak megjelölésével és a rétegösszletek homokosságát feltüntető lap (19) a mélységi vízellátás legfontosabb tájékoztatója. Hozzá hasonló alig van a világon. Az alföldi mélységi víz nyomásállapotát jellemző szelvények igen szellemes és egészen új kutatási irányt jeleznek. Nem tudom, folyik-e még ez a feldolgozás nagyobb részletességgel, mint eddig. Nagy kár lenne, ha abbamaradt volna. A vízföldtani tájegységek térképén (21) igen tanulságos a gázos kutak területe, melyei a főszerkesztő Schmidt E. Robert 25 évvel ezelőtt megrajzolt, s a mai térképen is változatlan, mert azóta többszáz mélyfúrás apró részleteiben is igazolta helyességét, s ezzel együtt a szerző geomechanikai szemléletének értékét is, amellyel az értelmezési végezte el. A 23. térkép (a negyedkori képződmények vegyi jellege) olyan kevés adatot közöl a sok ezerből, hogy nem dönthető el, vajon a víz vegyi összetétele jellemző-e a vízföldtani tájakra vagy bizonyos képződményre, esetleg összletre. A térkép címéből nem tűnik ki, hogy csak a negyedkori rétegvíz vegyi jellegét tárja elénk. Nem szerencsés az igen heterogén anyagú mezozoós és palezóos képződmények vizeinek elemzését egyetlen lapon ábrázolni, mikor az ó-harmadidőszaki kőzetek vizének kevés elemzési adatát külön lapok ábrázolják. A gyakoriali célú tájékozódást igen jól szolgálják Bélteky Lajos és Urbancsek János térképei, a vasasság, összes keménység és fajlagos vízhozam különféle szempontú szellemes feldolgozásával (32 — 42). Igen időszerű és szerencsés megoldás a hévízfeltárás lehetőségeinek térképe (23), ahol a legfontosabb pannóniai képződmények feküjének szintvonalas ábrázolása, a felső- és az alsópannóniai emelet hévizes határszintjének rögzítése az áttekintésen kívül a gyakorlatot is szolgálja. A hegyvidékek 1 : 100 000 méretarányú térképei közül a vízföldtani lapok a leginkább tetszőek. Itt érvényesül leginkább a főszerkesztőnek, Schmidt Eligius Róbertnek a tudományt és a gyakorlatot egyaránt szolgáló geomechanikai szemlélete. A vízrajzi térképeken helyes lett volna a hegyvidéket valahogyan elhatárolni, ezzel eltűnt volna az aránytalanság a hegységi és a környező területek között. A hegyvidéki vízkémiai térképekről lemaradtak a szövegkötet elemzési táblázatainak sorszámai. Csak a tanulmányi kötet igénybevételével állapítható meg, hogy az elemzés talajvízkút, forrás, fúrás vagy bányavágat vizéből késztilt-е, milyen korú és anyagú képződményből. így ezek a térképek nem jellemezhetik igazán a hegységek vizeit, mert jóval kevesebb adatol közölnek, mint amennyit lehetett volna a többezer elemzésből. Hiba, mert a térképek í : 200 000-es mértéke már a részletesebb tájékozódást is megengedte volna, így csak atlasz jellege maradt meg. Csak Nagy-Budapest 1 : 100 000-es térképeit egészítik ki földtani szelvények. A többi hegységről a szerkesztő régebbi munkáiban igen jó, és nagyon tanulságos szelvényeket szerkesztett. Ezek közül hegységenként egyet-egyet mellékelni kellett volna. Az előzőekben említett hiányosságok azonban, jóval kevesebbel jelentenek egy atlasz eselén, mini részletes térképen. Az atlasz célja nagyvonalú tájékoztatást, harmonikus képet és maradandó impressziót nyújtani, sok részletesség nélkül. Ez a térképsorozat pedig ennek a követelménynek teljesen megfelel. Az atlasz kísérő szövegkötete megszüntet sok olyan hiányosságot, amit a térképeken esetleg találhatunk. A viszonylag kevés, és ilyen terjedelmű munkában nehezen elkerülhető valódi vagy annak érzett hibák ellenére az atlasz és szövegkötete nemcsak műszakilag, de tartalmilag is olyan teljesítménye a magyar földtani irodalomnak, amelyhez hasonló