Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

4. füzet - VIII. Könyvismertetés

Magyarország Vízföldtani Atlasza 523 soká nem kerül elénk, s amelynek elődje is alig van. Ide tartozik még az is, hogy a szerzőknek és főleg a főszerkesztőnek akkor is példátlan teljesítmény lett volna az atlasz, ha más feladatuk nem lett volna. A díszes külsejű, értékes tartalmú mű mögött ott érezzük és látjuk időben egyre távolodva, jelentőségében egyre növekedve Sümcghy József szellemét és alakját. $ok kisebb tanulmányával és Tiszántúl c. munkájával a magyar medencék átfogó földtani és vízföldtani kutatását indította meg. Már 20 — 30 évvel ezelőtt, kevés adat birtokában látnoki képességével írta meg, és ábrázolta Alföldünk földtani múltjának főleg utolsó fejezeteit. Ezeket a kutatás, köztük sok ezer mélyfúrás, csak finomíthatta, de cáfolni nem tudta. Bizonyára ő lett volna a legboldogabb, ha megérhette volna az Atlasz megjelenését, mert láthatná mindannak betetőzését, aminek a főszerkesztővel együtt áldozatos munkása volt. Az atlasz azzal, hogy az anyaga az egész országnak hozzáférhetővé vált, tájékoztat, nevel és közvéleményt teremt, fokozza a vízügyi kérdéseink iránti érdeklődést. A szakembereknek ösztönzést, irányítást jelent munkájuk folytatásában. Az országnak, a Földtani Intézetnek, az Offset és Kossuth nyomdáknak nemzetközi elismerést biztosít ugyanúgy, mint szerzőinek és avatott főszerkesztőjének. Dr. Erdélyi Mihály \