Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

4. füzet - VI. Rövidebb közlemények

Illés Gy.: Nápoly és környékének vízellátása 505 mutatkozott a vízellátás igényénél nagyobb szelvényű csatorna (6. ábra) építése, hogy ezzel a Biferno minden fölösleges vizét energiatermelésre lehessen felhasználni. Az energiával (mintegy évi 100 millió kWó) működtetik a szivattyús víztermelő telepeket. (A hazai vízművek évi együttes energiaigénye 150 millió kWó.) A Biferno és Torano vizét a helyszínen falazott ill. betonozott, nyílt vízfelszínű csatorna szállítja a S. Climent-i központig, ahonnan zárt csővezetékek útján jut el a víz a különböző fogyasztási központokba. S. Climent és Nápoly között 1 — 1 1000 és 1350 mm átmérőjű vezetéket fektetnek, míg a Vezúv hegység környékét egy 1150 mm átmérőjű vezeték látja el. A régebben épült Serino-i vezeték mellett egy új 1020 mm-es nyomóvezeték épül. Az új víztermelő telepek bekapcsolása természetesen a meglevő hálózat és szivattyútelepek felülvizsgálatát is szükségessé tette annak érdekében, hogy olyan ellátási övezeteket alakítsanak ki, amelyeknél a vízemelés energiaigénye a legkisebb. Ennek megfelelően alakították át a Serino rendszert is, hogy minél kisebb legyen a vesztett magasság és a vízemelés. A Biferno — Sarno rendszer összekapcsolása ideális üzemet biztosít, hiszen a csapadékos időben a szivattyúkat majdnem az egész rendszerben le lehet állítani. Biztonságos az üzem a több oldalról történő víztermelés következtében is és az 50 éves távlatra tervezett vízmű fokozatos fejlesztést tesz lehetővé. A munkák során 46 km nyílt vízfelszínű gravitációs csatorna (táró) és 740 km nyomóvezeték épül, amelyből 200 km 600, 135 km 1000 mm átmérő feletti, vasbeton ill. öntöttvas alapanyagból. 4. ábra. A Torano főforrás 3. ábra. A Biferno forrás foglalása