Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

4. füzet - IV. Kolin László: Az ivóvíz ózonos kezelése

Az ivóvíz ózonos kezelése 455 2. láblázat Különböző minőségű vizekhez adagolandó ózonmeimyiségek A kezelendő víz minősége A szükséges ózonadag gm

3 Tiszta, nem szennyezett vagy forrásvíz talajvíz 0,5-1,0 Kezelt (derített és szűrt) felszíni víz 2,0-3,0 gálni. A szükséges ózonmennyiség elsősorban természetesen a kezelendő víz minőségétől függ. így nagyságát kizárólag tapasztalati ütőn, kísérlettel lehet megállapítani. Az 1956-os csikágói nemzetközi ózonkongresszus határozata felhívja a figyelmet arra, hogy milyen fontos minden vízfajtánál a számításbavehető maximális ózonadagolás kísérleti megállapítása és a berendezésnek ennek figyelembevételével való megtervezése [4]. Felszíni vizek minősége az év folyamán nagymértékben változik, s az ízek és szagok eltüntetése szempontjából egészen más adagolás lehet szükséges a különböző évszakokban. Ezért minden ózonos berendezés létesítése előtt alapvetően fontos huzamos ideig előkísérleteket végezni. Fertőtlenítés szempontjából — figyelembevéve az ózon nagyon gyors, 1—2 perc nagyságrendű, baktérium-, sőt vírusölő hatását — az az általánosan elfogadott követelmény, hogy a legalább 10 perces keverőtérből való kilépésnél 10 C°-nál kisebb hőmérsékletű vízben 0,10 mg/l, 10 C°-nál magasabb hőmérsékletű vízben pedig 0,05 mg/l minimális maradék ózon még kimutatható legyen [11]. Természetesen az adagolandó ózonmennyiség attól is függ, hogy a választott bekeverési módszer milyen hatásfokkal juttatja a vízbe a beadagolt ózont. Nyilvánvalóan kisebb ózon-adag szükséges akkor, ha a bekeverésnél kevés az ózonveszteség. Az adagolandó ózonmennyiségek nagyságrendjéről tájékoztat a II. 'láblázat [13]. A keverőtérből kilépő vízben még kimutatható 0,05—0,10 mg/l maradék ózon a tározómedencében percek alatt elbomlik, s így nem kell tartani a csővezetékek korróziójának veszélyétől. Itt jelentkezik azonban az ózonos kezelésnek — fertőtlenítési szempontból — a hátránya is. Mivel nem marad a vízben aktív fertőtlenítési hatóanyag, a vezetékre juttatott víz nem képes a vezetékben talált, vagy oda bejuttatott baktériumokat elpusztítani, s így az ózonos kezelésnek a vezeték tisztántartása szempontjából nincs hatása. Számos vízműnél ezért az ózonos kezelést nem egymagában, hanem klórral vagy klórdioxiddal együtt alkalmazzák. Az ózonnal megtisztított vízben már nem maradnak olyan anyagok, melyek a klórral kellemetlen szagú vagy ízű vegyületet alkotnának, s így a hálózatra engedés előtt adagolható annyi klór, amennyi a vezeték tisztántartása szempontjából szükséges. Ebből is látható, hogy téves az a felfogás, mely a klórozást és az ózonos kezelést egymással szembeállítva egyik vagy másik eljárás olcsóbb vagy költségesebb voltát igyekszik kimutatni. A két eljárás nem helyettesíti, hanem kiegészíti egymást, s bizonyos esetekben, amikor a klóros eljárás a kellemetlen mellékízek és szagok eltüntetésében már nem tud eredményt elérni, az ózonos kezelés sikert igér. Nagyon szennyezett vízfolyásból vett kezelt felszíni víz Tiszta, de elszíneződött víz 2,5-5 3 —ü