Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)
3. füzet - III. Zsuffa István: Hidrológiai adatok közötti kapcsolat vizsgálata grafikus úton
358 Zsufía István Példánkban a pozsonyi tetőzés alapján Budapestre kiadható előrejelzések segédletét mutatjuk be. Szesztay Károly alapján mi is a Я = f(x l t x 2, x 3) (34) kapcsolatot vizsgáljuk, ahol Я függő változó, a mohácsi előrejelzendő tetőzés; x, a független változó, az észlelt pozsonyi tetőzés; x z és x 3 segédváltozó a pozsonyi tetőzéskor észlelt pozsonyi és komáromi, valamint pozsonyi és budapesti vízállások különbsége. A megoldást mi is a Я, = /(х 1 5 x 2) (35) alakban keressük, de a Я 2 = fix,, x 3) (36) Я = /(Я 1, Я 2) (37) függvény alakjára semmiféle kikötést nem teszünk (tehát nem tételezzük föl, hogy Я = C 1H 1 + С 2Я 2), hanem a (35) és (36) függvényből kapott Я 1 és Я 2 értékkel megszerkesztjük a (37) függvényt ábrázoló háromváltozós görbesereget. A szerkesztést a következő lépésekben végeztük: 1. Megszerkesztettük a (35) háromváltozós függvény ábrázoló görbesereget az 1. fejezetben ismertetett módon és átmásoljuk a keresett négyváltozós kapcsolat bal felső sarkába, majd a függő változó tengelyét (a vízszintes tengelyt) letöröltük. 2. A hasonló módon szerkesztett (36) számú háromváltozós függvényt ábrázoló görbesereget a szerkesztendő ábra alsó jobb sarkába másoltuk át úgy, hogy a függő változó (Я 2) a függőleges tengelyre került, majd ezt a tengelyt is letöröltük. 3. Ezekután а Я,, Я 2 tengelyek segítségével az üresen hagyott mezőben megszerkeszthető a (37) kapcsolat. A szerkesztés úgy történik, hogy mindkét tengelyen az észlelési adatokból kiindulva megkeressük a görbeseregeken CLZ XG CS 3/G komáromi és budapesti vízállás értékeknek megfelelő vízálláskülönbségeket és megjelöltük a letörölt tengelyeken túlhúzott vetítővonalak metszéspontját, amelyhez az észlelt Я értéket (a budapesti tetőzést) írjuk. (A dunai előrejelzéseknél sok esetben segédváltozóként nem magát a vízállást, hanem vízálláskülönbségeket használták. Ennek oka az így szerkesztett görbék kedvezőbb alakja, amelyeknek használatánál a vetítővonal metszése a legpontosabb eredményt adó 45°-hoz közelálló szögben történik.) 4. Az így fölrakott pontok kiegyenlítő vonalai helyettesítik a függő változó tengelyét. A kiegyenlítő vonalak szerkesztésében támpontul szolgál az, hogy ha Ih = Я 2 (38) akkor II L = Я 2 =<Я (39) tehát a mezőn végigfutó 45°-os egyenesen .(feltéve, hogy II, mértéke azonos volt Я 2ével) kijelölhetők azok a pontok (az ábrán a 0-körrel jelölt értékek) amelyeken a kiegyenlítő görbéknek keresztül kell menniök. Könnyen belátható, hogy a H = + г л 40) Pl + P2 feltételnek a végeredményt adó mezőben párhuzamos egyenessereg felel meg, amely-
