Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)
3. füzet - II. Az 1963. évi tavaszi ár- és belvizek Magyarországon
A Zagyva— Tarna árvize 341 céken várható árvízmagasságok elég jól meghatározhatók — nem számolhatunk. Célszerű volna olyan elő jelzési segédleteket kidolgozni, melyekkel a hó, a hóolvadás és a csapadékmennyiségekből az árvíz várható nagysága legalább jól becsülhető. VIII. AZ ÁR- ÉS BELVIZEK VÍZHOZAMMÉRÉSI EREDMÉNYEI BÁRÁNYI SÁNDOR 1 0 A kisvízfolyások vízhozamainak folyamatos megállapítása sok nehézségbe ütközik. Az árhullámok okozta mederváltozások, a rendszertelen vízkivételek, az árhullámok levonulási idejének rövidsége mind nehezíti a vízhozamok folyamatos nyilvántartását. Külön nehézséget jelent a kisvízfolyások árvizeinek mérése, mivel egy-egy árhullám sokszor egy-két nap vagy néhány óra alatt vonul el. Megoldatlan feladat a levonuló belvízmennyiségek meghatározása, ami az öntöző gazdálkodás fejlődésével mind több nehézségbe ütközik. A korszerű vízgazdálkodás és ezen belül a belvízgazdálkodás éppen az öntözés fejlesztése következtében sürgetően követeli az összegyülekező belvízmennyiségek meghatározását. Jelenleg több kísérleti belvízöblözetben folyik komplex hidrológiai és meteorológiai észlelés. Az egyes jellegzetes kísérleti belvízrendszerek (Mirhó—Gyolcs, Fehértó—Majsa stb.) értékes adata azonban csak úgy hasznosítható teljességgel, ha azzal párhuzamosan és az egész országra kiterjedően megindítjuk a belvízészlelést. Á megvalósítás legfőbb akadálya, hogy nincs kidolgozva a belvízi adatgyűjtés és a feldolgozás alapelve. Az adatgyűjtést megnehezíti az is, hogy a belvízcsatornák sok esetben öntözési célt is szolgálnak, tehát kettős üzeműek. A kettős üzem céljainak megfelelően többször átépített és bővített csatornahálózat változó üzemi viszonyai miatt az észlelési adatok értékelése nagy nehézségbe ütközik, nem beszélve arról, hogy a csatornákhoz, tartozó vízgyűjtőterület sok esetben el sem határolható. Ez az adatgyűjtés csak a belvízgazdálkodás legilletékesebb gazdájával a Vízügyi Igazgatóságokkal, mint helyi szervekkel, és ezen belül is az Igazgatóságok hidrológus mérnökeivel oldható meg. A belvízgazdálkodással kapcsolatos adatgyűjtés nehézségei különös súllyal jelentkeztek az 1963. évi tavaszi ár- és belvizek alkalmával. Előre várható volt, hogy a gyors felmelegedés következtében az ország területén valamennyi kisvízfolyáson és belvízöblözetben azonos időben jelentkezik az ár- és belvíz. Figyelembe véve az adottságokat, a mérőszemélyzet létszámát, a rendelkezésre álló mérési felszerelést, és a közlekedési viszonyokat, a mérési munkát úgy szerveztük meg, hogy a régionális vízgazdálkodás céljainak megfelelően az egyes területeken mind árvízi, mind belvízi jellemző adatokhoz jussunk. Az árvizek mérésére alapul vettük a jelenlegi vízhozamnyilvántartó hálózatot. Külön gonddal készítettük elő a belvizek észlélését és mérését. Hét különböző jellegű belvízterületen 16 belvízcsatornán helyeztünk el vízmércét. Folyamatosan észleltük a vízállást és sorozatos vízhozammérést végeztünk, ahol a szelvényekhez tartozó vízgyűjtő terület elhatá1 1 Bárányi Sándor oki. mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Vízrajzi Osztályának mérnöke.
