Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

3. füzet - II. Az 1963. évi tavaszi ár- és belvizek Magyarországon

342 Bárányi Sándor rolható, és az észlelési adatok a vízgyűjtő területére vonatkoztathatók. A kiválasztott szelvényekben végzett mérések eredményei értékes alapadatul szolgálhatnak a belvízkutatásoknál és a belvízgazdálkodási tervezéseknél. A vízállásészlelést napi kétszeri (sok helyütt óránkénti) vízmérce leolvasással végeztük és külön észleltük az árhullám tetőzéséhez tartozó vízállást. A vízhozamokat szelvényfelvétel és pontonkénti sebességmérés alapján határoztuk meg. A sebességmérésre az áramlási és mederviszonyoktól függően 5—9 függélyben, függélyenként 5—10 pontban rúdra vagy ólomsúllyal kötélre függesztett forgóműves (Zsesztovszkij-rendszerű) sebességmérő műszert használtunk. Azokban a szelvényekben, ahol sorozatmérést végeztünk, vízhozamgörbét (Q = Q[H]), majd a vízállás idősor alapján vízhozamidősort szerkesztettünk. Az árhullám tetőzéséhez tartozó maximális vízhozamokat mérés vagy a tetőzéshez közelálló vízállásnál végzett mérés alapján vízhozamgörbék segítségével határoztuk meg. Külön meghatároztuk a vízgyűjtőterületre vonatkoztatott maximális fajlagos vízhozamot. A belvízcsatornákon meghatároztuk még a hóolvadásből származó árhullám teljes vízmennyiségét (III. 5—29-ig) majd vonatkoztatva a vízgyűjtőterületre a fajlagos lefolyást is. A természetes vízfolyások jellemző árvízi adatait az I. táblázat, a belvízcsatornák jellemző adatait a II. táblázat tartalmazza. A mérőhelyeket az 8.1. ábra mutatja. A mérőhelyek mellett feltűntetett számok megegyeznek az I. és II. táblázat sorszámaival. Az I. táblázatban csak olyan természetes vízfolyás maximális vízhozamát tüntettük fel, ahol az árhullám tetőzése közelében végeztünk mérést és a tetőző vízhozamot egyértelműen meg lehetett határozni. A nagyszámú észlelési, mérési adatot, valamint az azok alapján összeállított vízhozam idősort és az egyéb adatokat az Intézet vízmérő csoportja által készített külön összefoglaló jelentés tartalmazza. Bármennyire is felkészültünk a belvizek és az árvizek mérésére, az eddig nem észlelt nagyvizek mérése mégis sok nehézséget okozott. A belvízi csatornákon és kisvízfolyásokon a jégtakaró lassan, sok helyen torlódva vonult le és a mérési szelvényben duzzasztást okozott. A patakok völgyében szétterülő víz mérése csónak és áthidalás hiányában sok helyen lehetetlen volt. A völgyet átszelő hidakat a víz megkerülte. Sok helyen külön kellett mérni a híd emésztését és külön az úttesten átbukó vizet. A keskenyre méretezett hidak szelvényében nagy sebességek (2—3 m/s), sőt nyomás alatti átfolyás alakult ki. Legtöbb patak vízét csak a nagyvízfolyásokon használt felszereléssel lehetett megmérni. Megnehezítette a munka szervezését az is, hogy legtöbb vízfolyás árhullámának tetőzése március 11—12-ére esett. A felsorolt nehézségek ellenére 92 belvízi és 73 árvízi mérést végeztünk. Az 1963 tavaszán végzett mérések alapján a belvízi észlelőhálózat kiépítésére és az adatgyűjtés módszerére az alábbi javaslatot tesszük: 1. Az ország különböző jellegű területein meg kell vizsgálni a jelenlegi belvízcsatorna rendszereket és már most ki kell jelölni területenként 2—3 belvízrendszert, ahol a vízgyűjtőterület elhatárolható és a főcsatorna megfelelő szelvényében időszakos vízállásészlelést és vízhozammérést lehet végezni. Amennyiben a belvízrendszer vízét átemelő szivattyúállomás juttatja a befogadóba, akkor azt vízhozammérésre hitelesíteni kell. 2. Az észlelőhálózat kijelölését a Vízügyi Igazgatóság javaslata alapján a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és a területileg illetékes Vízügyi Igazgatóság közösen végzi. Az észlelőhelyek felszerelése, karbantartása és üzeme