Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

3. füzet - II. Az 1963. évi tavaszi ár- és belvizek Magyarországon

324 Máthé Zoltán A védekezés második stádiumában — miután a töltések fagya kiengedett — a lökésszerűen jelentkező csurgások, buzgárok, töltéscsúszások ellen kellett védekezni. A Sió bal parti védtöltés anyaga laza szerkezetű és így legnagyobb gondot a töltéscsúszások jelentették. Az árvízvédelmi gátakat az előzőkben megemlített töltésméretek mellett mintegy 3 m-es vízoszlopnyomás terhelte. A gátak méreteinek elégtelensége, a viszonylag nagy vízoszlopnyomás és a laza szerkezetű töltésanyag már a védekezés elején sürgetően előírta, hogy nagyobb erőket kell bevetni, ha sikeresen akarjuk felvenni az árvíz elleni harcot. Nagyobb létszámú kubikos brigádokat, honvédségi alakulatokat és közerőt irányítottunk a veszélyeztetett szakaszokra. Hosszú szakaszokon pátrialemez szádfalsor készült a megcsúszott töltésszakaszokon. Ezzel egyidejűleg földeszsákokkal is megtámasztottuk a töltéseket. A buzgárok és csurgások ellen homokzsákokból épített mentett oldali kis szorítómedencékkel védekeztünk. A csurgások ellen a víz felőli koronában kutatóárkokkal igyekeztünk feltárni a csurgás útját, az árokba, a járat útjába földdel töltött zsákot helyeztünk el, majd ezt be döngöltük. A megbízható vészőri és segédőri hálózaton nagyon sok múllott. A vész- és segédőrök gátőrházak között mozogtak, így az ellenőrzésük lehetséges volt. Az árvízvédekezés sikere abban keresendő, hogy a vészőri és segédőri hálózat időben észlelte az esetleges káros jelenségeket, a védelmi szolgálat súlyozta az elvégzendő feladatokat és a lehető leggyorsabban tette meg az intézkedéseket. Az árvízvédekezési módok célszerű kiválasztásával a védelmi személyzet elég rövid idő alatt biztosítani tudta a töltések stabilitását. A védekezés folyamán sikerült elérni, hogy Simontornya, Kajdacs, Sióagárd nem került veszélybe és mintegy 8000 kh szántóterület és ugyanannyi rét megmenekült a víz elöntésétől. A magyar árvízvédelmi szervezet rendkívül sokat fejlődött az utóbbi évtizedeken, hiszen az 1941-es árvíznél a Sió gátja több helyen átszakadt, elöntés alá került Simontornya és a Sió és a Nádor csatorna között jóformán az egész öblözet vízzel volt borítva. Az 1947. évi árvíznél is számtalan töltésszakadás volt, pedig az 1963. évi vízállások, mint említettük, kis eltéréssel elérték, sőt néhány helyen meghaladták az 1941. és 1947. évi vízállásokat. Pedig a töltések állapotában nem volt azóta lényeges változás. A Nádor csatornán is körülbelül a Siónál leírt jelenségek és védekezési módok fordultak elő. Mindkét védelmi szakaszon március 11—április 1 között folyt a tényleges védekezés és ez az-időszak alatt sikerült elérni, hogy Sem a sión, sem a Nádor csatornán nem volt töltésszakadás. 3. Az árvízvédelem tapasztalai A védekezés folyamán tapasztaltakat az alábbiakban foglaljuk össze: 1. A védvonalat támadó vízoszlopnyomás hatására keletkezhetnek olyan jelenségek, melyek gyorsan játszódnak le és a késedelmes beavatkozás gátszakadással járhat. Ha viszont már szakadt a töltés, a sikeres zárásnak az eddigi módszerek és eddig tapasztaltak szerint nagyon kevés a valószínűsége. Nem szabad mereven alkalmazkodni az árvízvédekezési útmutatókban leírt módokhoz. Az árvízvédekezési útmutatókban alapelvként szerepel, hogy csurgás esetén a víz felőli oldalon kell beavatkozni. Ez általánosságban igaz is. Tapasztalat szerint azonban előfordul olyan eset is, hogy a csurgás helyét a víz felőli oldalon nem