Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

3. füzet - II. Az 1963. évi tavaszi ár- és belvizek Magyarországon

Tapasztalatok a Sió és Nádor-csatorna árvédelménél 325 tudjuk észlelni, vagy nem áll rendelkezésre a csurgás zárásához szükséges anyag, vagy a csurgás olyan mélységről indul ki, hogy a meglevő szádfallal nem érhető el. Ilyen esetben a mentett oldalon a csurgás köré földből vagy földeszsákokból épített gáttal — megfelelő magasságban kiépítve ezt — a kívánt célt elérjük és másodrendű kérdéssé válik az, hogy a körgát előtt levő töltést ugyanakkor eláztatjuk. Ezt a védekezési módot több esetben sikerrel alkalmazták a mostani árvíznél. 2. A sikeres árvízvédekezés előfeltétele a megbízhatóan észlelő vész- és segédőri hálózat kiépítése és működtetése. A töltéseket éjjel-nappal figyeltetni kell, mert csak így lehet időben beavatkozni. Különösen fontos az éjjeli figyelőszolgálat megszervezése és a járőrök sűrítése szükség esetén, hiszen közismert, hogy a jelentkező hibák nehezebben találhatók meg és a védekezés is nehezebb éjjel. 3. A központi védelemvezetés munkájában az a helyes — mintahogy az árvíz alkalmával is volt —, hogy a védelmi törzs egy része belső, műszaki adminisztrációs és regisztráló, a másik része mozgó, s így összekötő szerepkört töltsön be a védelmi központ és a védelmi szakaszok között. így nemcsak telefonon keresztül, hanem személyesen is kapcsolatot teremthet a védekezést folytató és a védekezést irányítók között. A mozgó központi védelemvezetés a szükséges időpontokban kapcsolatba lépett a belső védelmi törzzsel és az intézkedések anyagi, szállítási és munkaerő vonatkozásában gyorsan voltak lefolytathatók. A másik előnye ennek a megoldásnak az, hogy a mozgó védelemvezetés ismerve a védelmi szakaszok adott helyzetét a megteendő intézkedések sorrendjét súlyozni tudta. 4. A védelmi szakaszokra csak a szükséges anyag és munkaerő mennyiséget kell kirendelni. Felesleges energiát emészt fel a többlet anyagok mozgatása és lélektanilag sem szerencsés megoldás, ha a munkaerőt nem tudjuk megfelelő módon foglalkoztatni. Általában a szakaszvédelemvezetés érthetően hajlamos több anyagot és munkaerőt igényelni a szükségesnél és az előbb említett mozgó védelemvezetés feladata az is, hogy az igényeket elbírálja. 5. A gyorsan mozgatható, az árvízvédekezési munkák elvégzésébe» kellő gyakorlattal bíró kis osztagokkal lehet a legeredményesebb munkát végezni. Az egyes Vízügyi Igazgatóságoknál szervezett árvízvédelmi osztagok ezt a feladatot sikeresen oldják meg. IIa árvízvédelmi osztagok nem lettek volna, a töltés több pontján nagyon kritikus helyzet alakult volna ki. Az árvízvédelmi szervezet további fejlesztésének egyik módját abban látjuk, hogy az árvízvédelmi osztagokat tovább kell gépesíteni és a vízijárműveit, valamint egyéb felszereléseit tökéletessíteni. Ugyancsak gondoskodni kell a vízijárművek mozgatásához szükséges gépek beállításáról is. 6. Tartós árhullámok esetén, ha az altalaj a védvonalak mentén vízáteresztő, a fakadó-víz megjelenésével az anyagnyerés nagy gondot okoz. A Sió és a Nádor mentén folytatott védekezésnél is problémát okozott. Nagy súlyt kell helyezni már a védekezés megkezdése előtt arra, hogy megfelelő mennyiségű vízijármű álljon a védekezők rendelkezésére, mert a töltéseken a közlekedés legtöbb esetben lehetetlen és az anyagokat csak víziúton lehet szállítani. 7. Az éjjeli munka végzésének előfeltétele a világítás kérdésének megnyugtató megoldása. Az árvízvédekezésnél nagyfényű akkumulátoros lámpák és áramfejlesztő agregátorok a világítás kérdését tökéletesen megoldották. Az akkumulátorokat nappal központi helyen töltötték és estére az erre a célra rendszeresített gépkocsi hordta széjjel az egyes védekezési központokba.