Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)
2. füzet - III. Ivicsics Lajos: Az analógiák alkalmazása a hidromechanikában
164 Ivicsics Lajos nem mindegyikének definíciója azonos. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a lamináris és a turbulens folyadékmozgás az említett feltételek teljesülése esetén egymásnak analóg megfelelői. Ebből az következik, hogy bizonyos esetekben a turbulens folyadékmozgású kisminta helyett lamináris folyadékmozgású kismintát alkalmazhatunk. . A lamináris folyadékmozgású kisminta alkalmazásának több előnye van. Ez a módszer sem a szakirodalomban, sem a gyakorlatban nincs ez ideig elterjedve, pedig sok esetben könnyebbé, gyorsabbá, gazdaságosabbá tenné a hidromechanikai feladatok megoldását. Elsősorban olyan feladatokkal kapcsolatosan kerülhetne szóba alkalmazása, amelyeknél a turbulencia mértéke nem túlzottan nagy, és ahol valamilyen szempontból kedvező áramképet kell megkeresni. Ilyen feladatok például: egyes vízépítési műtárgyak — duzzasztóművek, vízerőtelepek, hajózsilipek —, csatornatorkolatok, csatornacsatlakozások legkedvezőbb helyszínrajzi elrendezésének meghatározása, egyes műtárgyak, műtárgyrészek áramlástanilag legjobb alakjának megkeresése stb. A lamináris folyadékmozgású kisminták alkalmazásának módszere olyan hidromechanikai laboratóriumi vizsgálati lehetőség, amelynek előnyeit még egyáltalán nem teljes mértékben használtuk ki. c) A megterhelt, rugalmas lemez alakváltozásának és a szivárgó vízmozgás analógiája A már említetteken kívül a megterhelt rugalmas lemez alakváltozása, valamint a szivárgó folyadékmozgás jelensége között is fennáll — legalábbis közelítőleg — analóg kapcsolat. Erre utalnak a kétféle folyamatot jellemző egyenletek, valamint a bennük szereplő mennyiségek. Ugyanis a szivárgó vízmozgás folytonosságát, feltételezve a Darcy-képlet érvényességét, és hengerkoordinátákat alkalmazva, tengelyszimmetrikus áramlás esetén a d 2h , 1 dh 9 2h ~dr* + r dr + д + + ^ = 0 (21) egyenlettel fejezhetjük ki. Meghatározott ponton terhelt rugalmas lemez alakváltozását, ugyancsak hengerkoordinátákat alkalmazva a U + + Í = ° egyenlettel jellemezhetjük, r a sugárirányú, z a henger tengelyével párhuzamos irányú koordinátát, cp a kezdőiránnyal bezárt szöget, h az r, z, (p koordinátájú pontban érvényesülő piezometrikus nyomást, y a lemeznek a koordinátarendszer középpontjától r távolságban mérhető lehajlását, y a lemez fajsúlyát, t a vastagságát, T a feszültségét jelöli. A (21), valamint a (22) egyenlet matematikai alakja egymással csaknem megegyező. Eltérés csupán a harmadik tagban van. Azonban ha megfontoljuk, hogy ha T értéke a yt értékhez viszonyítva nagy, a (22) egyenlet harmadik tagjának számértéke aránylag kicsiny és így első közelítésképpen zérussal egyenlőnek vehető, továbbá, hogy a (21) egyenlet harmadik tagjának számértéke szintén rendszerint kicsiny, és így az is számításon kívül hagyható, a (21) és a (22) egyen-
