Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

2. füzet - II. Major Pál: Csőkutak szűrőszerkezetének megválasztása különös tekintettel a talajvízből való öntözésre

Csőkutak szűrőszerkezete 137 I. CSŐKUTAK SZERKEZETI ELEMEI A csőkutakkal szemben a következő követelményeket állíthatjuk fel: a) A csőkutak megfelelő szilárdsággal rendelkezzenek és anyaguk ellenálljon a víz kémiai és elektrokémiai korróziójának. b) Az alkalmazott szűrőszerkezet és geometriai méretek mellett a kút a víztartó rétegektől függően a gazdaságosan elérhető maximális vízhozamot szolgáltassa. c) A kút ezt a maximális vízhozamot hosszú időn keresztül is homokolásmentesen biztosítsa. Homokolást csak a tisztítószivattyúzás időszakában engedhetünk meg. d) Az öntözés számára létesített, centrifugálszivattyúval üzemben tartott kutaknál célszerű, ha a csőkutak a maximálisan előállítható — és nem kisebb — leszívás esetében szállítják a megengedett maximális vízhozamot, amely feltétel, így minden esetben homokolásmentes üzemet biztosít. t e) Л szűrő olérhető legyen a mechanikus, vagy oldószerrel végzett kémiai tisztítás, valamint esetleges szűrőcsere számára. 1. A csőkutak szilárdsági és korróziós kérdései Az öntözés céljára készített csőkutak mélysége nálunk ritkán haladja meg a 30 m-t. Ez azt jelenti, hogy a szokásos 200—250 mm vagy ennél kisebb átmérőjű fúróberendezésekkel ezt a mélységet egy rakattal el tudjuk érni. Ilyen esetekben szilárdsági szempontból nem jönnek szóba azok az erőhatások, amelyek az esetleg megszorult csőrakat kiszabadítása közben adódhatnak, hiszen ezeket vagy a kellő szilárdsági méretekkel rendelkező — és ez esetben visszanyert — köpenycsövek veszik fel, vagy ha a fúrócsövet közvetlenül termelőcsőnek használjuk fel, az alkalmazott 3—4 mm minimális falvastagságú acélcsövek ezt az igénybevételt kibírják. Gazdaságossági okokból célszerűnek látszik visszanyert köpenycsövet csak műanyag, vagy azbesztcement csövek esetében alkalmazni. így kismélységü csőkutak esetében a továbbiakban ismertetendő szürőszerkezet-méretek mellett a szilárdsági méretezés feleslegesnek látszik, tekintve, hogy a külső nyomásból, valamint az esetleges belső túlnyomásból származó igénybevételeket az alkalmazott szűrőszerkezetek fel tudják venni. A változó kémiai összetételű talajvíz kitermelése speciális feltételeket ír elő. A korrózióval kapcsolatos kérdések részletes tárgyalása helyett itt csupán a szakirodalomra utalunk, de speciálisan éppen az öntözésre felhasznált csőkutakkal kapcsolatban a következőket szeretnénk kiemelni: a) Az öntözővíz minőségével szemben támasztott követelmények előírják, hogy az öntözésre felhasznált víz összes sótartalma bizonyos értéket ne haladjon meg, tehát alacsony legyen, márpedig a fúrott kutakkal feltárt lágy és sóban szegény vizek mind vasra, mind egyéb fémekre különös mértékben agresszíveknek tekinthetők. b) Amennyiben különböző fémeket építünk össze, feltétlenül meg kell óvnunk a szerkezeteket a galvanikus hatásoktól. Itt kell megemlítenünk, hogy Solton 1960-ban ideiglenes jelleggel telepített csőkutunk vas alapvázon réz szitaszövettel volt borítva. A kutat 1962-ben kihúztuk és azon igen nagymértékű elektrokémiai korróziós hatásokat figyelhettünk meg, melynek következtében a szitaszövet szabad nyílásfelülete szinte zérusra csökkent, míg az alátét spirál3 Vízügyi Közlemények