Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)
2. füzet - I. Fekete György: A víziútfejlesztési ráfordítások hatékonysága
130 Fekete György A T ( /_ a)-tól balra azoknak a vízszinteknek AT f tartóssága jelentkezik, amelynél a t n típusú hajó a műtárgy alatt nem tud áthaladni, jobbra pedig az a T a tartósság látható, amelynél a hajó csak részleges terheléssel vagy egyáltalán nem haladhat át. Ha különböző hajótípusokra ugyanezt a módszert alkalmazzuk és a szaggatott vonalat 90 fokkal elforgatjuk, úgy a 12. ábrán látható eredményt ( rl\j_ a) görbék) kapjuk. A hivatkozott ábra három különböző időalappal rendelkező hajótípus jellemzőinek általános képét tünteti fel, az alábbiak szerint : a) a felső, nem hasznosítható időalapok tartóssága: b) a középső, teljes mértékben hasznosítható időalapok : c) az alsó részben hasznosítható időalapok, amelyek az alábbi két részből állanak : 1. időalapok azzal a lehetőséggel, hogy a hasznosítás 100%-ról 0%-ra csökken : 2. nem hasznosítható időalapok : 12. ábra. Tft-z) vonalak Fig. 12. 7'(j_ a) lines Általánosságban valamely adott szakaszra vonatkozóan az optimális hajótípus (üzemi szempontból) az lesz, amelynél a + T' a a legnagyobb, minthogy •ez jelenti a maximális produktív kapacitást. Meg kell jegyezni, hogy a AT' a tényező változhat a 'í\j~ a) viszonylatában. Általánosságban ha két olyan hajótípust hasonlítunk össze, amelyeknél a (^(/-a) + T'a) értékek azonosak, úgy az lesz a kettő közül a kedvezőbb típus, amelynek Ty_ a) tényezője a nagyobb. Ha a vízfolyáson nincs híd vagy más műtárgy ATj = 0 és ebben az esetben az a legmagasabb vízszint, amelynél a hajózás megengedhető, a felső hajózási határvízszintnek (11 j) tekintendő. Ha már most megvizsgáljuk a fejezet elején közölt (1) képletet, megfigyelhetjük, hogy azonos hordképesség esetén, az a hajó fogja a maximális szállítási kapacitást jelenteni, amelynek időalapja a 12. ábra szerint maximális.
