Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)
1. füzet - III. Perényi Károly: Az esőszerű öntözéssel kapcsolatos hazai vizsgálatok és eredményeik
«36 Perényi Károly A víznyelőképesség vizsgálatot keretes megfigyeléssel hajtották végre, 30 mm vízoszlop állandó szinten tartásával. Figyelték a víznyelőképesség időbeni változását és az állandósulás idejét, a beázás mélységét. A csapadékinten'.itást csapadékmérő edényekkel mérték (5—6 m-ként elhelyezve). Az átlag intenzitásértékek MR-20-nál 2—4 mm/óra, MR-40-néI, 7—11 mm/óra, MR-50-nél 13—18 mm/óra. A határérték meghatározására a tócsaképződés volt irányadó. Az intenzitás egy esetben sem lépte túl a keretes megfigyeléssel megállapított víznyelőképességet, mégis keletkezett felületi víz. Ez elsősorban a csepp dinamikai hatásának, tömörítő erejének tulajdonítható. Ezt a sugármenti megfigyelések is bizonyították (kisebb intenzitásnál, és a szórófejtől távolabb szintén keletkezett tócsásodás). Tehát az átlagintenzitás egyedül nem jellemző, a dinamikai hatások mérése is fontos. A vizsgálati anyagok értékes szempontokat és méréseket tartalmaznak, melyek — a kísérletek folytatása után — alkalmasak lesznek a mértékadói csapadékintenzitás — határértékek meghatározására. Addig a közölt táblázat adatait elfogadhatónak tartjuk. A további vizsgálatoknál lehetőleg sűríteni kell a csapadékmérőedények hálózatát. A keretes megfigyelést folytatva összefüggést kell találni 3 tényező; a csapadékintenzitás, a cseppütés és a víznyelőképesség között. Véleményünk szerint ez nomogramban könnyen ábrázolható. Természetesen fontos tényező a talaj nedvességállapota is, mely szerint mind a víznyelőképességre, mind a dinamikus hatások értékelésére hatással van. 6 m 2. Vízháztartási vizsgálatok Az esőszerű öntözés vízháztartási vizsgálatait két részre oszthatjuk. Első az öntözési norma megállapítására a minden körülményt és tényezőt figyelembevevő -vízháztartási vizsgálat, a második az ugyanezen célból végzett növénytermesztési kísérletek. a) Öntözési norma meghatározása vízháztartási vizsgálattal Az esőszerű öntözés vízháztartási vizsgálataival az Építési és Közlekedési Műszaki Egyetem I. sz. Vízépítési tanszékén Salamin Pál foglalkozott. Ez a kérdés igen széleskörű kutatási munkát ölel fel. A számtalan tényező vizsgálatai közül számunkra legfontosabb az öntözési norma megállapítása. Esőszerű öntözésnél a vízháztartási egyenlet [37]: С + Ö = P n + P e + P t + r t, ahol: С — а csapadék mennyisége, Ö = az öntözővíz mennyisége, P n = a növények transzpirációs vízfogyasztása, " A szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet kutatói megállapították, hogy esőszerű és felületi öntözésnél milyen víznorma szolgáltatható ki különböző egyenletesség esetén. A vizsgálatokkal megkezdték azokat a megfigyeléseket, amelyekkel az öntözőmódszerek esetén az öntözés hatásfoka megállapítható. Az Agrártudományi Egyetem Földméréstani és Kultúrteehnikai Tanszéke több éve vizsgálja a szórófejkötések kérdését helyszínen végzett mérések alapján. A VITUKI 1961-ben az Sz-2, és Éua-szórófejekre vonatkozó, Szarvason és Békésszentandráson végzett méréseinek értékelésénél a korábbi adatokat felhasználta. Az eredmények alapján értékes következtetéseket lehetett levonni a vízkivételi csapok, illetőleg a szórófejek távolságainak meghatározására vonatkozóan.
