Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)
3. füzet - IV. Cziglina Vilmos-Márton József-Spányi Ernő: Vízzáró függönyök és falak
432 Cziglina V.—Márton J.—Spányi E. hogy adott esetben a feladat megoldásához szükséges megfelelő eljárás kiválasztható legyen. Az alábbi felsorolásban és ismertetésben igyekeztünk a külföldön alkalmazott és különleges gépeket igénylő réselési eljárások mellett azokat az eljárásokat is bemutatni, amelyeknél hazai eszközökkel gazdaságosan oldható meg a feladat. Véleményünk szerint a szükséges és megfelelő gépeket, illetve kiviteli technológiákat az egyes konkrét feladatok megoldására alakították ki. A külföldi gépek az ottani talajviszonyok és követelmények kielégítésére készültek és ezért nem biztos, hogy hazai viszonyaink között is a legmegfelelőbb megoldást biztosítják. Ebből következik, hogy a talaj szelvényeinknek megfelelő gazdaságos megoldást egyes esetekben hazai eljárással kell kivitelezni, illetve szükség szerint a külföldi elj árást módosítan i. Az ismertetett módszereket a technológiai eljárások szerint csoportosítottuk. Az ismertetés nem lehet teljes, hiszen állandóan születnek újabb és újabb eljárások. Célunk az volt, hogy minden eddig általunk ismert, vagy tudomásunk szerint kipróbált és alkalmazott eljárást ismertessünk és ezzel felhívjuk a figyelmet az eddig elért eredményekre, valamint a szóbajöhető megoldásokra. Sokszor lehet hallani, hogy a hazai mélyépítőipar drágán dolgozik és nem tud a külföldiekhez hasonló műszaki és gazdasági eredményeket felmutatni. Ennek oka a kellő műszaki fejlesztés és előkészítés, valamint a külföldön már alkalmazott technológiák ismeretének hiánya. Az elmúlt években készült egyik nagy vízépítési munkánknál a szivárgás megakadályozására vas-szádfalat használtak. Ыа a feladatot réselési eljárással oldották volna meg, több milliós megtakarítást lehetett volna elérni. Az elérhető megtakarításból esetleg több jól bevált gépet, felszerelést lehetett volna megvásárolni, aminek a használatával a további létesítmények kivitelezése során a megtakarított összeg tovább növekedett volna. Ezért is fontos, hogy ezzel a kérdéssel már az előkészítés állapotában foglalkozzanak. II. ELJÁRÁSOK VÍZZÁRÓ FÜGGÖNYÖK ÉS FALAK KÉSZÍTÉSÉRE 1. Szádfalak A felsorolás elején a klasszikus vízzárási módokat a fa, vasbeton és vas szádfalakat említjük meg. Eddig ezek az eljárások bizonyos mélységig a legmegbízhatóbb eredményt szolgáltatták. Általánosságban olyan esetekben, amikor az alsó vízzáró réteg 4 m-ig megtalálható, a fa szádfalat lehet használni, inkább laza iszapos talajban. Kavicsos vagy görgeteges talajban nem verhető le. A verés nehézkes és törés esetén körülményes a javítás. A szádfal verése légkalapáccsal, kézi vagy gépi kossal történik, ezért a munka igen lassú. A sarokoszlopok és fogófák miatt a faszükséglet nagy, A vasbeton szádpallókat — külföldi adatok szerint — már 10—15 m mélységig is eredményesen használták, különösen öblítéses eljárással, ami lehetővé teszi a verési munkaigény csökkentését, vagy teljes mértékű elhagyását. A vas szádpalló a legnagyobb mélységig verhető le. Ezzel az eljárással már durva kavicsban és vékonyabb görgeteges rétegben is eredményt lehet elérni.
