Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)
3. füzet - I. Kovács György: A vízfelőli fedőréteg figyelembevétele a gát alatti szivárgás vizsgálatában
354 Kovács György lítő számítást Galli L. képletével végezve a fedőréteget helyettesítő Darcy-féle cső hossza mind a gát előtt, mind a gát után egyenlő Bj = B 2 = 446 ~ 500 m; B 0 ~ 1000 m A vízhozam 1 m-es vízoszlopnyomással számolva q —' 10 l/s/km Ezek a számok azt mutatják, hogy az 1 m-es víznyomás hatására kialakuló permanens szivárgás a mentett oldal mintegy 500 m széles sávján átlagosan 600 mm víztöbbletet juttat a talajvízhez évente. A talajvíz vízháztartásával foglalkozó vizsgálatokból [25] tudjuk, hogy a talaj vízszín emelkedésével a párolgás növekszik, azonban ilyen, sőt még ennél lényegesen kisebb többletterhelés elpárologtatásához is a talajvíznek egészen a felszín közelébe kellene emelkednie. Ennek következtében azonban a termőrétegből a levegő kiszorulna, a terület mezőgazdasági művelésre alkalmatlanná válna. Más hátránya is van annak, ha a szivárgást szabadon hagyjuk kialakulni. Egyrészt a gát tövében fennáll a hidraulikus talajtörés veszélye, másrészt az a vízmennyiség, amelyet a többletpárolgás elszállítani nem tud, nagy felületen elszórtan tör a felszínre és összegyűjtése nehéz feladatot jelent. Az említett károk elhárítását megfelelően elhelyezett és méretezett lecsapoló rendszerrel oldhatjuk meg. A vizet összegyűjtő szivárgónak, vagy csatornának mindig bele kell nyúlnia a vízvezető rétegbe, mert ellenkező esetben a gyűjtőelemek hatékonysága lényegesen kisebb, több elem szükséges. A belépési felületnek is nagyobbnak kell lenni, mint a vízvezető rétegbe benyúló csatornáé, vagy szivárgóé, mert a megengedhető belépési sebesség a megcsapolt réteg szivárgási tényezőjével arányos. Ezt a feltételt elfogadva megállapíthatjuk, hogy akár a fedőréteg alsó síkja felett tartjuk lecsapoló rendszerünkben a depressziós szintet, akár az alá szállítjuk le, az áramlás lényegében a vízvezető rétegben zajlik le. Mélyre leszívott vízszint esetében a szabad depresziós felület alakul ki, míg magasabban tartva a leszívási szintet, a fedőréteg nyomást gyakorol ugyan a vízre, de lényeges áramlás benne nem alakul ki. Szerepe csak annyi, hogy a myomást kiegyenlíti, a felfelé törekvő vizet a megcsapoló elem felé szorítja. Minthogy hazai adottságainkra a a legtöbb területen az jellemző, hogy a talajvíz természetes szintje általában eléri a fedőréteg alsó síkját, ezért a szivárgás ellen védelmet nyújtó lecsapoló rendszer vízszintjét csak ritkán kell a fedőréteg alsó felülete alá süllyeszteni. így számításainkban a gyakorlat számára megfelelő közelítés az, ha a vizet vezető réteg felső felületét vízszintes potenciál-felületnek tekintjük és az ezt jellemző nyomást a lecsapolási szinttől függően állapítjuk meg. 2. A vízfelöli oldalt borító fedőréteg számításba vétele Az előző fejezetben elmondott érvek alapján a tevezési gyakorlat számára olyan összefüggést kell meghatároznunk, amelynek a segítségével lehetővé válik a gát alatt kialakuló permanes szivárgás jellemzőinek a számítása olyan alulról határolt vízvezető rétegben, amelyet csak a vízfelöli oldalon borít félig áteresztő fedőréteg. A szivárgási tér határfeltételeinek a meghatározása során a 2. ábrával kapcsolatban ismertetett gondolatmenetet követve a 4. ábrán bemutatott sé-
