Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

1. füzet - VIII. Ismertetések

Borza D.-né: A volgográdi vízlépcső 157 Donbassz felé még 400 kV-os távvezetékek építésére is sor kerül. A nagyfeszültségű távvezetékek építésével 1961 —62-ben 280 — 3000 MW-os megtakarítás érhető el annak következtében, hogy a maximális terheléssel egyidejűleg felhasználásra kerülnek a tartalékteljesítmények. így a vízlépcső összenergetikai hatékonyságát (400 — 500 kV-os távvezetékek feltételezésével) ki lehet fejezni úgy is, mint egy"3220 MW teljesítményű, 11,55 milliárd kWó energiatermelésű hőerőmű ekvivalensét. A vízerőmű építésével évi 5 millió tonna donyeei szén kitermelése, szállítása, valamint 16 700 ember munkája takarítható meg. A beruházási összeg megosztása az egyes népgazdasági ágazatok között a kapott előny arányában történt. Az energetikára, mint a létesített komplexum vezető ágazatára terhelték a beruházási összeg kétharmadát (a vízerőmű műtárgyai és berendezése, a földgát, a duzzasztómű, tározó, zsilipek és a hal-lépcső költsége). Ugyancsak az energetikát terheli a nagyfeszültségű távvezetékek építésének költsége is. A vízlépcső hatékonysága könnyen kimutatható, ha az energetikára terhelt költséget összehasonlítjuk az ekvivalens hőermű építésével és fűtőanyag bázisának létesítésével kapcsolatos költségekkel. Az említett Volgai, Központi és Déli energiarendszerekben 600 MW teljesítményű, 100 rubel/kW fajlagos beruházású hőerőművek épültek. A sztálingrádi vízlépcső helyettesítéséhez távvezeték építés is szükséges lett volna, éspedig a jelenlegi volgográdi kiépítettséghez képest 50%-nyi mértékben. Az összehasonlító számítások kimutatták, hogy a vízerőmű beruházási összege 192 millió rubellel több, de évi fenntartási összege 63,3 millió rubellel kevesebb, mint az ekvivalens hőerőmű analóg költségei. A fenntartási összegben rejlő megtakarítás révén a többletberuházási összeg 3 év alatt megtérül. Ez a szám mindennél világosabban kifejezi a volgográdi vízlépcső hatékonyságát. A hajózási hatás a következőkben mérhető le : A Volgán és a Kámán biztosított eddigi hajózási mélység minimálisan 1,1 — 1,6 m, maximálisan 2,3 m volt. A vízlépcsők megépülte után a hajózási mélységek a folyó egész hosszában megnövekednek. A vízlépcső 600 km kiterjedésű tározót hoz létre, amely a hajóutat 26 km-rel rövidíti. A nagy teherbírású hajók alkalmazásával, a hajóút hosszának csökkentésével és az 1975-ig tervbevett kotrás csökkentésével (36 millió t) az évenkénti megtakarítási össze 18,5 millió rubel. A többletberuházás — 91,5 millió rubel — megtérülési ideje a hajózás területén 5 év. A mezőgazdaság területén biztosított nagy előny a következő számokkal jellemezhető: a vízlépcső 15 millió ha területen javítja a természetes viszonyokat. A tározóból kiinduló Volga —Ural csatorna 2,5 millió ha és a Volga —Ahtubinszki hullámtéren további 0,5 millió ha föld öntözését teszi lehetővé. A tározó biztosítja a környező falvak, városok, ipari létesítmények vízellátását. Az emelési magasság csökkenése következtében adódó energiamegtakarítás a szivattyútelepeken 300 millió k\Vó/év. A vízlépcső beruházási összege 240 millió rubel. Az évi fenntartási összegekből adódó megtakarítás 90 millió rubel. Minden káros körülmény figyelembevételével sem növekszik a megtérülési idő 3,5 évnél többre. Ez a szám mindennél világosabban kifejezi a volgográdi vízlépcső hatékonyságát, mert ilyen megtérülési időt a vízerőműépítés történetében még nem tartottak nyilván. A volgográdi vízlépcső építési munkáiról és az érdekes új megoldásokról szabad legyen valamelyik következő számban* beszámolnom.