Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

1. füzet - IV. Sulyok Béla: Gyümölcsösöntözés a növekedésgörbe alapján különös tekintettel a téli almafára

88 A gyümölcsöntözés időpontja 88 mán lehetőségünk van a tervezett talajnedvességmennyiség betartására. Amint a talaj rétegvastagsága csökken, csökkentendő a tározás nedvesség mennyisége is. De a csapadék mennyiség változatlan maradván, az arány kedvezőtlenül tolódik el, és — mint fentebb láttuk, — kb. 2.00—2.50 méter az a határérték, melyen alul tározni már nem érdemes, de kockázatmentesen nem is lehetséges, mivel a kiegyensúlyozás lehetősége megszűnt. Tározó öntözést csak tenyészidő alatti öntözéssel együtt tanácsos foganatosítani. A tározással felhalmozott nedvességmennyiség folytán a gyümölcsfa „gazdag effektív vízmennyiséggel kezdi meg tavasszal életfunkcióit, ehhez szabja fejlődésének ütemét ... s ha ezután beköszönt egy aszályos, vagy pusztán csak normális csapadékosságú nyár, rohamos fejlődése megtorpan, mert kénytelen az erősen megcsappant nedvességhez alkalmazkodni, ami a termés nagyfokú csökkenését eredményezheti s felületes szemlélet mellett az öntözés indokolatlan kritikáját vonhatja maga után". [57] Ezzel szemben közismert, hogy bőséges téli csapadék utáni nedves nyár bőséges termést jelent. Harris [71] sok évtizedes tapasztalata alapján a tározást mindenféle öntözés elé helyezni s a nehéz talajokat 2 m mélységig, a könnyűeket ezt meghaladó mértékben javasolja feltölteni s nyilván e nagy nedvesség-mennyiségekkel biztonságot keres a nyár netáni szárazságával szemben. A tenyészidő tartama alatt kiöntözhető vízmennyiségre vonatkozólag Németh [65] hazai viszonylatban a gyümölcsösökhöz öntözési szempontból közel álló nagyigényű kerti vetemények öntözővíz szükségletét 750—900 mm-re teszi. Stein [66] a jóval csapadékosabb és hűvösebb német klíma alatt 800 mm-ben szabja meg a gyümölcsösök minimális csapadékszükségletét. Veihmeyer és Hendrikson [28] a mi éghajlatunknak jobban megfelelő s hozzávetőlegesen a 44—50 szélességi fokok közti Északamerikai Egyesült Államok-beli gyümölcsösökre vonatkozólag a csapadék és öntözővíz együttes mennyiéégét 900 mm-ben adják meg, ami kb. 5—600 mm öntözővízmennyiséget jelent. A közölt külföldi számadatok nem tekinthetők mérvadóknak, mert ismeretlenek a csapadék s így az öntözővíz hasznosulási tényezői, tehát nem számíthatók a talajnedvesség mennyiségek sem, amelyek ismerete pedig nélkülözhetetlen. Ezen felül a talajok minősége, illetve neme is lényeges mennyiségmódosító szerepet játszhat, amire ezen számadatok kapcsán közelebbi utalás nincsen, úgy, hogy e mennyiségek valószínűleg csak gyümölcstermesztésre elsősorban alkalmas talajnemekre értendők. A 200 napos télialmafa öntözési időszaka — az előzmények, továbbá a 11. ábra szerint — május 25 és július 10 közé esik és összesen 46 napot tesz ki. 12 naponkénti öntözéssel, tehát a kétheti talajregenerálódási szünet körülbelüli betartásával és közbeiktatásával 5 öntözési alkalom adódik a példaképpen felvett Ну = 2,00 higroszkóposságú talajban egyenként 100 mm öntözővíz mennyiséggel. Célszerű ezeken felül még a növekedési időtartam, tehát a 200 nap kb. %ében, ami augusztus közepére esik, egy alkalommal 100 mm öntözést adni. Számításaim szerint ebből a gyümölcsfa a folyó évi termés céljára csak kb. 1%-ot vesz igénybe, a többi tározódik, visszamarad a következő gazdasági év részére, erősítve a termés leszedésekor kimerült fa szervezetét s átmenetet alkotva az őszi esőzésekhez, illetőleg tározó öntözésekhez. Ezt a nedvességet remanens nedvességnek nevezhetjük. Ügy tekintjük, hogy lombhullásig a fa elhasználja s így a következő év talajnedvesség-mennyiségében nem vesszük figyelembe.