Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

3. füzet - VII. Kisebb közlemények-Ismertetések

:386 Kisebb íközlemények kialakulásának megakadályozására a kiágazásoknál érdekes, ékalakú túlfolyót építenek, mely a felesleges vizet a mélyebb és még nem üzemelő csatornaszakaszba vezeti. Vasbetét nélküli egyszerű betoncsatornákat is építenek, melyek nyílása 0,60 — 1,00 m, mélysége 0,40 és 0,70 m között változik. Az oldalfal vastagsága a felső élnél 0,12 m,'alul 0,15 m, a fenék 0,08 — 0,12 m vastag. A gyártás a csatornaelem oldalfalainak betonozásával kezdődik és a fenék kialakításával fejeződik be (tehát a végleges elhelyezéshez képest fordított helyzetben). 180 — 300 l/s vízhozam szállítására alkalmas. A csatornaelemek hossza 2 — 3 m. Elhelyezésük hasonló a vasbeton elemes csatornáknál megismertekhez. Az előregyártott elemekből épült csatornák fenntartásáról természetesen gondoskodni kell. A földcsatornákhoz hasonlóan komoly mérvű feliszapolódás áílhat elő és hosszú használat után gyakran a betonanyag is károsodást szenved. IRODALOM 1. A/ez, В.: Considerazioni tecnico-economiclie sulla costruzione di una grossa condotta adduttrice per un impianto irriguo consortile. 2. Lotli, C. — Paluzzi, F.: Criteri progettuali délia distribuzione irrigua in sinistra del fiume Peseara. 1960. 3. Atti del quarto Convegno Tecnico (Peseara, 1956. június 28 — 30). 4. L'irrigazione, 1959. 3. ftiz. RÓMA VÍZELLÁTÁSA ILLÉS GYÖRGY

1 Az ismertetés anyagát szerzőnek 1960. évi tanulmányútja során szerzett tapasztalatai adják. 628.1 (456.32) Róma városa 2714 éves, i.e. 753-ban alapították. A „Hét Halom" lakossága az első időszakban közvetlenül használta a környező források vizét, amelyekben ez a terület igen gazdag. Az első vízvezeték i.e. 342-ben épült. Ez 17 km hosszú föld alatti gravitációs vezeték volt és napi 20 000 m

3 vizet szállított a városba (Aqua Appia). I.e. 330 körül épült az Anio Vetus, amely már 70 km vezetéken 200 000 m

3 vizet szolgáltatott. A magas kultúrájú város vízigényének biztosítására további vízművek a következő sorrendben épültek: i.e. 145. Aqua Marcia 90 km 200.000 m

3/nap 126. Aqua Tepula 20 km 20.000 m

3/nap 30. Aqua Virgo 25 km 100.000 m

3/nap i.e. 35. Aqua Claudio 70 km 180.000 m

3/nap 36. Anio Novus 90 km 200.000 m

3/nap J. Frontinus. Róma vízműveinek első gondnoka feljegyzásei szerint a városnak már a császárság első százada végén napi 1 millió m

3 vizet szolgáltató vízvezetéke volt és a hálózat hossza megközelítette az 500 km-t. A császárság végén valószínűleg ez a szám még nagyobb volt, (a lakószám becslések szerint ebben az időben 1 — 1,3 millió) hiszen ekkor már mintegy 20 vízvezeték üzemelt. A vizet mójdnem teljes egészében a keleti területekről, az Albano hegység és az Anio folyó völgyének forrásai adták ebben az időben. A 6. században, a császárság bukása után, a háborús pusztítások, földrengés, a Tiberis többszöri áradása, az elavulás következtében a vízvezetékek majdnem teljesen tönkrementek és a roppant nagy mértékben lecsökkent lakósszám (kb. 20.000 fő) részére ismét csak a helyi vizek, források biztosították a vizet. 1 Illés György, oki. mérnök, az Országos Vízügyi Főigazgatóság Vízellátási és Csatornázási Főosztályának vezetője.