Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)
3. füzet - VII. Kisebb közlemények-Ismertetések
Illés Gy.: Róma vízellátása 387 A császárság bukásáig számított első korszakban épült vízművek üzemeltetésére i. e. 34-ben Agrippa szervezte meg a kezelő szolgálatot, a „família aquaria pubtica"-t, amelynek 250 alkalmazottja volt. Később, az előbb említett állami adminisztráció mellett külön szervezetet hívott létre Claudius császár a , ;fumilia aquaria caesaria"-1. Ez közel 500 alkalmazottat foglalkoztatott. A két szervezetet Hadrianus egyesítette. A 7. századtól a pápaság vette át a kezdeményezést és fokozatosan helyreállítottak néhány vezetéket. Először a Aqua Virgo helyreállítására került sor, majd az Albano-hegyi vezetéket, amely teljes kiépítés után 30 forrás vizét vezette a városba (Aqua Felice). Kizárólag a Vatikán részére épült a régi Bracciano-vezeték. A költségek megteremtése az építkezésekhez azonban mind nagyobb és nagyobb gondot okozott. A város vezetősége egyidőben boradót szedett a költségek fedezésére, de ez sem hozott eredményt és ezután a keleti területek vízmüveit átadták egy angolrómai magántársaságnak, amelynek koncessiója 1962. évben jár le. Az 1000 l/fő fejadagot meghaladó vízfogyasztás mellett, joggal nevezték Rómát az „örök város"1 a „vizek angjá"-nak. Azonban hozzá kell fűzni, hogy ez a víz táplálta a város állandóan folyó gyönyörű szökőkútjait, díszkútjait is, sőt malmokat hajtott. Egy-egy nagyobb díszkút napi fogyasztása 10—30.000 m 3 körül mozgott. A mai Róma vízellátásában nagyobb fejlődés az 1930-as években indult meg. 1938-ban épült a Salome forrás foglalása után az Aqua У ergine vezeték és ez az angol-római társaság vízműveivel együtt 450.000 m 3 vizet szolgáltat a városnak, azonban a régi elavult hálózat és egyenlőtlen vízelosztás miatt a vízellátás mégis kedvezőtlen. Л hálózat fokozatos felújítása mellett új vízvezeték építését is megkezdték. A Peschiera-i források foglalásával és a 100 km távvezeték megépítésével először 500 l/s., majd a bővítésekkel ma innen 5000 l/s ivóvizet kap a város. Ezzel ma a vízmű összkapacitása 11 m 3/s. A napi 950 000 m 3 kapacitást a város ma még nem liasználja ki, hiszen Rómának ipara alig van így a víz fiogyasztója csak a lakosság. ,-Általában nyáron is alig haladja meg a fogyasztás az 500.000 m 3/nap-ot). A vízműveket — az Aqua Antica Pia Marcia társasági vízmű kivételével — a városi Elektromos és Vízművek ( Azíenda Comunale Elettrica ed Aqua) üzemelteti, de ez tervezi a fejlesztést és építteti meg a szükséges műveket is. A nagy víztartalékok ellenére is aránytalan és egyenlőtlen a város vízellátása. A DK-t területeken a fejadag a 200 l-t sem éri el, míg az ÉNY-i részeken 8-900 1 körül mozog. A fejlesztés fő irányát a város vezetősége a következőkben jelölte meg : 1. A városi és magánhálózatok szerves összeépítése. 2. A különböző magassági övezetek elválasztása, egyenletes nyomásviszonyok kialakítása. 3. A régi hálózat fokozatos kicserélése. 4. Űjabb víztartalékok feltárása. 5. A tározótérfogat növelése. A jelenleg feltárt, ill. ismert vízszerzési lehetőségek egyúttal megszabják a város vízellátásának fejlesztési alapjait is. A fő vízszerző területek: a) Az Anío-vötgy és Albano hegy forrásai, b) a Peschieraiforrások és c) Ilracciano tó vize. (1. ábra) Ezek együttesen 21 m 3/s vizet jelentenek s hosszú időre biztosítják a város vizét. í. aora. ноша vi 10* • Tervezett vezetek Megépült vezetek Régi Broccianói vezeték (Paulo) (7) О Ре ее hi era (а) Bracciano о Marcio ( б ) l/ergine ) ® "(Felice) VK. 131211
