Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

3. füzet - VII. Kisebb közlemények-Ismertetések

Molnár—Juhász: Tervezési és építési hiányosságok 365 10. ábra. Előregyártott öntözőtelepi aknás áteresztő csavarok nélkül állították össze és azokat csak a föld tartja együtt. Ennek ellenére a műtárgyak állapota kifogástalan (10. ábra). 9. Egyéb észrevételek A karbantartás a tervezőnek a hatáskörén gyakorlatilag kívül esik. A művek állékonyságának, eredményes működésének tartama viszont szorosan összefügg azoknak az üzemközbeni állapotával, ezért azoknak a jelenségeknek a megfigyelése, amelyek a karbantartást gátolják, vagy amelyek a karbantartás hibáiból erednek, a tervező szempontjából is hasznos. A csatornák fenntartásánál a legnagyobb gondot a feliszapolódús és a vízinövények jelentik. Azokban az öntözőfőcsatornákban, vagy öntözővíz szállítására szolgáló belvízcsatornákban, ahol a csatorna vízvezetőképessége kihasznált, a vízinövények elszaporodása ellen a védekezés aránylag könnyű. Az állandó vízfolyás megtelepedésüknek nem kedvez, az ilyen főcsatornákban a vízinövények elpusztulnak. Ezekben a főcsatornákban természetesen a feliszapolódás mértéké is kisebb. Más a helyzet azokban az öntözőfőcsatornákban, amelyek elsősorban rizsterületekre szállítják a vizet, vagy még nincsenek teljesen kihasználva. A rizs árasztása után, vagy a ki nem használt öntözócsatornákban kevesebb víz folyik, mint amennyire tervezték és ennek következtében a víz sebessége lecsökken. Az ilyen csatornákban a vízinövények rövid idő alatt elburjánzanak és a csatorna teljes szelvényét elfoglalják (7. ábra). Az öntözőrendszerek építésénél el kellene érni, hogy a főcsatornák építése ne előzze meg évekkel a tényleges hasznosítást. Ez esetben biztosítani lehetne, hogy a víz sebessége a csatornában az öntözési idényben közel állandó legyen. Nagyobb gondot kell fordítani az öntözőfőcsatornák töltéseinek a füvesítésére. A töltések füvesítését a múltban nem mindig tervezték meg és azt a töltések megépítése után az időre bizták. Füvesítés hiányában természetesen az öntözőcsatornák töltésein elsősorban gyomnövények telepedtek meg. A főcsatornák töltéseinek egyes szakaszain évek múlva is kizárólag gyomnövényeket találunk. Ilyen nem füvesített töltésszakaszt mutat a 2. ábra is. Elszomorító példákat láttunk a nem vízügyi kezelésben levő csatornák műtárgyainál. Azokon az öntözőtelepekcn, amelyek valamilyen okból nincsenek üzemben, a műtárgyakat egyszerűen pusztulni hagyják, de az üzemben levőket sem lezelik a szükséges gondossággal. Több helyen találtunk elkerülhető, felesleges műtárgyakat. Példaként megemlítjük azt az esetet, amikor a főcsatornából a vizet zsilippel veszik ki és a zsiliptől 20 — 30 méterre, a csatornával párhuzamosan haladó úton áteresztő épült. A két műtárgyat össze lehetett volna kapcsolni és ezzel anyagot és költséget lehetett volna megtakarítani. A műtárgyak egyesítéséből, vagy elhagyásából származó megtakarítás tervezői gondosságon^ múlik. Néhány olyan, részben ideiglenes műtárgyra is felhívjuk a figyelmet, amelyek valamely feladatot pillanatnyilag megoldanak, de amelyek később, nehezebb építési körülmények között, nagyobb beruházást igényelnek, mint a csatorna építésével egyidejű építés esetén igényeltek volna és közben károkat is okozhatnak. A K-IV öntöző főcsatorna és a Kadarcs belvíz főcsatorna kereszteződésénél a keresztezési műtárgyat a Vízügyi Tervező Iroda a főcsatorna tervezésével egyidejűleg megtervezte, de a végleges műtárgy helyett a keresztezést ideiglenesen acélcsővel oldották meg és ez idő szerint is így van. Az acélcső mérete a Kadarcs nagyvizeinek átvezetésére nem elegendő, küszöbe is magas és belvizes években a keresztezés felett káros duzzasztás okoz. Ilyenkor mezőgazdasági kár keletkezik és a töltés állaga is veszélyeztetett. A vascső előbb-utóbb átépítésre szorul. Az átépítést ez idő szerint is a K-IV öntözőfürtben szaporodó öntözések miatt a jövő-