Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

1. füzet - I. Horváth Sándor: A folyócsatornázás hatása a magyar Duna jégjárására (folytatás)

14 Horváth Sándor körülményeit, valamint a tél folyamán a jégviszonyokban bekövetkező mindennemű változást a leggondosabban kell megfigyelni és a jégrombolásra a helyzetnek megfelelő intézkedéseket időben meg kell tenni. Télutón, amint a Dráva-torok alatti szakaszról a jég elvonult, azonnal meg kell kezdeni és minden rendelkezésre álló eszközzel folytatni a Dráva-torok feletti szakasz jégtakarójának feltörését és leúsztatását . 4. A jég rombolása A jég elleni küzdelem közvetlen módszere a jég pusztítása, illetve ellenállóképességének gyengítése. A jég, és különféle képződményeinek pusztítása történhet jégtörőkkel, robbantással, légi- és tüzérségi bombázással; a jégtakaró szilárdságának csökkentése pedig olvadásának elősegítésével. A jég elleni aktív küzdelmet már megjelenésekor meg kell kezdeni és eltűnéséig folytatni kell. A következőkben röviden ismertetjük a vízlépcsők bögéiben és a természetes állapotban levő folyószakaszokon a jégrombolásra alkalmazott módszereket és eszközöket. a) A jégtörők A folyami jégtörők viszonylag kistestű, erős építésű, fordulékony, nagygéperejű hajók. Orrészük kialakítása kétféle aszerint, hogy a jeget hasítják, avagy a jégtakaróra ráfutva annak egy-egy darabját súlyukkal törik le. Az első esetben az orrkiképzés élben végződik, a másodikban ún. kanál alakú. A koreszerü jégtörők Diesel-üzeműek, állítható csavarral, igen erős kiegyensúlyozott kormányberendezéssel, a legújabbak pedig ezeken felül ún. lengető-berendezésüek. Az állítható hajócsavar a beépített géperőnek a rendkívül változatos üzemi körülmények közötti gazdaságos kihasználását, a lengető-berendezés pedig a hajó hossz- és keresztirányú billegését és ezzel jobb jégtörési hatásfok elérését teszi lehetővé [10, 17, 18, 37, 43—46]. A régebbi folyami jégtörők gépereje 200 — 400 LE között változott. Ez a géperő a Szovjetunióban és a dunai vízlépcsőknél szerzett tapasztalatok szerint kicsi, ezért 700—800 LE-ős, sőt erősebb jégtörők építésére térnek át. A folyami jégtörők géperejének felső határát a megengedett merülés és ezzel kapcsolatban a hajó csavarátmérője szabja meg. A jégtörőket ugyanis egy csavarral célszerű építeni, mert az viszonylag jólvédetten helyezhető el. A szükségmegoldást jelentő kétcsavaros jégtörők hajócsavarjai erősebb jégben, mivel védett elhelyezésük nem biztosítható, könnyen megsérülhetnek. A duzzasztóterekben tehát, mivel ott a vízmélység nagy, erősebb és mélyebb merülésű jégtörők használhatók, mint a természetes állapotban levő folyószakaszokon, ahol arra is kell számítani, hogy télvíz idején a jégtorlaszok alatti szakaszon rendkívül alacsony vízállások is előfordulhatnak. Viszont éppen az ilyen esetekben van legnagyobb szükség a jégtörőkre, amelyek lia merülésük nagy, ilyenkor mozgásképtelenek, vagy csupán a meder mélyebb részein dolgozhatnak. Több európai folyón, mint a Visztulán, az Oderán, az Elbán és a Rajnán a jégtörőszolgálatnak több mint fél évszázados múltja van [17, 18, 34, 44—47, 49]. A jégtörők mindig csoportosan dolgoznak. Munkájuk alapvető előfeltétele a tevékenységük helye alatti megfelelő nosszúságú jégmentes folyószakasz, hogy a letört és felaprózott jégtáblák továbbúszhassanak. Duzzasztóterekben tehát csupán akkor dolgozhatnak, amikor a feltört jég a duzzasztóművön keresztül az alsóbb