Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

1. füzet - I. Horváth Sándor: A folyócsatornázás hatása a magyar Duna jégjárására (folytatás)

A csatornázás hatása 11b) A léi végén A télutói jégelvonulás, illetve jéglevezetés nehéz feladat elé állítja a jég elleni küzdelem vezetőit. A tél folyamán kialakult jégtakarót — csatornázott hajózható Jolyókon — azelőtt kell feltörni és az alvízbe leengedni, mielőtt a feljebb fekvő bögck jegét lebocsátják. Ha a felsőbb bögékből a jeget a télutói olvadásos árhullám leérkezése előtt engedik le, akkor az első lépcső duzzasztóteréből a jéglebocsátás ezt megelőzően, tehát még fagypont alatti hőmérsékletnél kell hogy megtörténjék. Ilyenkor viszont a jég még szilárd és fennáll az újbóli összefagyás veszélye is. Ezért előre fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az intenzív jégromboló tevékenység sem lesz minden esetben eredményes és a duzzasztótérben felhalmozódott jeget nem sikerül mindig időben leengedni. Elegendőnek véljük erre vonatkozólag utalni a német Dunán tapasztaltakra. Walter II. tanulmányából [34] ugyanis kitűnik, hogy 1955/56 telén a Kaclilet-vízlépcső duzzasztási határának közelében fekvő Vilshofen városkát kétszer is elöntötte a jeges ár. Viszont az Innmek A. G. egyik, 1953-ban kelt jelentéséből [17] kitűnik, hogy a jéggel semmiféle nehézségük nincs. Az Innen a vízlépcsők bögéiben zárt jégtakarót engednek kifejlődni és ezt a hideg időszak végéig gondosan óvják. A gátszerkezetig, illetve a turbina-gerebekig érő jégtakaró védelme alatt a vízhozzáfolyás teljesen zavartalan. Ellentétben a Rhein-Main-Douau A. G.t-al nincsenek a hajózás érdekében a jégtakaró feltörésére kötelezve, nyugodtan bevárhatják tehát, amíg a jégtakaró, a felmelegedő víz és a levegő hatására magától •eltűnik. Dr. Danisovic rámutatott arra [15], hogy 1955/56 telén a jochansteini vízlépcső duzzasztóterében azért keletkezett helyenként 4 m-nél vastagabb jégpáncél, jégdugó, majd torlasz, mert a beállás idején itt is és a Kaclilet-művek duzzasztóterében is a felszíni jégből képződött sima jégtakarót jégtörőkkel megbolygatták. Szerinte, ha a jochensteini bögében a felszíni jégből álló jégtakarót nyugodtan hagyták volna, akkor vastagsága alig haladta volna meg a 40 cm-t •és a vízszínemelkedés is kisebb lett volna a jégtakaró felső végénél. Megvitatandó az az elgondolás, hogy az olyan leleken, amelyeken a duzzasztóterekben levő jégtakarót valamilyen ok miatt előreláthatólag nem lehet alulról felfelé haladó sorrendben feltörni és lebocsátani, a jégtakarót az Innwerk A. G. vízlépcsőinél kövelett eljáráshoz hasonlóan a duzzasztótérben mindaddig visszatartani, amíg lebocsátása alulról felfelé haladóan lehetővé válik. Ebben az esetben a télutói olvadásos árhullámot a jégtakaró alatt kell levezetni, a hajózásnak pedig a téli kényszer•szünetet néhány nappal tovább kell tűrnie. A Kachlet-vízlépcsőnél szerzett tapasztalatok figyelmeztetnek, hogy intenzív jég elleni küzdelem mellett is számítani kell arra, hogy a duzzasztási határ tartományában mind a beállás folyamán, mind a jégelvonulás idején olyan dugulások és torlaszok keletkezhetnek, amelyek a vizet igen jeletősen — a jégmentes árvíz szintjét meghaladó magasságra — duzzaszthatják, ezért az árvédelmi töltések méreteit a jeges árvizek előfordulására számítva kell megállapítani. Л nagymarosi bögében és a csatlakozó folyamszakaszokon a hamuijakovi duzzasztómű és a felette levő vízlépcsők megépítéséig lesz különösen súlyos a helyzet. Véleményünk szerint itt átmenetileg rosszabb jégv iszony okkal kell számolni, mint a Kachlet-vízlépcsőnél, mert: 1. a nagymarosi vízlépcső egyelőre éppen olyan magában álló vízlépcső lesz, mint a Kachlet-művek. 2. a Közép-Duna jégjárása a Felső-Dunáénál kedvezőtlenebb.